Oldal 185 [185]
OCR
VIDNYÄNSZKY ATTILA Es VISKY ANDRÁS SZÍNHÁZI VILÁGÁNAK JELLEMZŐI nő megjelenítése, a fiú kínzása mind a hiányt, a fiú lelki békéjének hiányát érzékeltetik. A szarvassá változott fiú — miután kiállta a nagyvárosi és művészi élet próbatételeit — az előadás zárójelentében az ég felé indul, ahol eléri a titkok kapuját, és betekint azon. Az agancsvégű fém- és faoszlopokat tartó színészek hidat építenek a fiú alatt, amelyet csillagokra utaló lámpások világítanak meg. A fiú, elérve a titkok kapuját, biztató pillantással fordul vissza az őt tartó színészek, vagyis társulata tagjai felé. A keresztény utalásrendszer szerint is értelmezhető előadás arra enged következtetni, hogy a nehézségekkel és akadályokkal teli életút és művészi tevékenység is transzcendenciával van átitatva, a fiú megtalálja a maga igazságait. A SEBZETTSÉG ESZTÉTIKÁJA ÉS A LITURGIKUS SZÍNHÁZ JELENLÉTDEFINÍCIÓJA A színre vitt Visky-drámák és a Vidnyánszky-rendezések esetében a nézői részvétel elérése a térhasználat segítségével történik. Ahogy már kifejtettem, Visky darabjainak rendezői szűk térbe állítják az előadásokat, tudatos bezártságérzést keltve a jelenlevőkben. A színészek és nézők valóban fogságszituációba helyezodtek, amely — bár ez nem mérhető - diszkomfortérzést válthatott ki belőlük. Vidnyánszky a Mesés férfiak szárnyakkal című előadásban a forgószínpadra ülteti a nézőket, a forgószínpad pedig az előadás során mozog, azt az érzést keltve a nézőkben, hogy egy űrhajó belsejében ülnek. (Az Agón című előadásban a színészek és zenészek a nézők között játszanak egy amfiteátrumot ábrázoló színpadtérben.) A nézői részvétel elérésének másik eszköze a nézők bevonása az adott előadásba. A Csíksomlyói passió esetében a nézők körében szétosztásra kerül az a kenyér, amelyet a Krisztust alakító Berettyán Nándor tör meg. A csíksomlyói nyeregben rendezett előadás során a színészek kenyereket osztottak szét a jelenlevő közönség soraiban. A nézői részvétel olvasatomban azt is jelenti, hogy az előadás átélése során a befogadó néhány pillanatra felfüggeszti ideológiai vagy akár vallási mintázatát mutató kötődéseit. A színpadra vitt Visky-drámákban az átélés fokozása érdekében a rendező a színész testét hangsúlyosan használja (ez közhely is lehetne, de eltérések mutatkoznak egyes alkotók között e tekintetben). Túl azon, hogy Visky színházi világa az emberi testet érintő problémakörökkel, a bezártság léthelyzeteivel foglalkozik, a drámáit színre állító rendezők a színész testének intenzív jelenvalóságát is felerősítik a színielőadás során. Patrice Pavis szerint a valóságos testtel jelen levő néző fizikailag is reagál arra, amit lát és arra, amit * 183 +
