Oldal 178 [178]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
társulat szuverén világértelmezését fejezi ki, amelyben a felhasznált irodalmi
alkotás legfeljebb ihletforrásként említhető"."" A költemény ismétlődő gondo¬
latritmusai — a hazatérés lehetetlensége, a művészlét kettőssége — az előadás
közben visszatérnek, és mindig más aspektussal bővülnek. A fiú által felidézett
falusi jelenetben például az anya (Törőcsik Mari) fiatalkori énje is megjelenik a
szerelmet, a termékenységet, az ifjúságot szimbolizálva. Sin Edina meglátása
szerint az előadásból hiányzik a diszkurzív elbeszélés, csak a fiú történetének
vázlata követhető benne nyomon.?? Mivel a verset színpadra állító alkotásban
nincsenek drámai dialógusok, a szereplők párbeszéde sokszor hangsúlytalanná
válik, az előadásban nincsenek hangsúlyos karakterek és nincs hagyományos
értelemben vett konfliktus. A megkezdett események sokszor epizódszerűen
folytatódnak, nem hoznak izgalommal teli fordulópontot, csak mélyítik az adott
téma átgondolásának lehetőségeit. Nemcsak a cselekményvezetés, de annak
indok- és érvrendszere is hiányos, a rendezés egyetlen nagy , története" a fiú
eltávolodása a szülői háztól, amelyet sok kisebb jelenet gazdagít. Az előadás el¬
sődleges feszültségét a fiú belső vívódása, lelkének és tudatának kivetülései
hordozzäk. Becsy liraisäg es dramaisäg összefonódása kapcsán megfogalmazott
tézise e rendezésre is alkalmazható: , A nézőben létrejövő feszültség nem az az
izgalom, hogy ki kit győz le a harcban, lévén, hogy harc nem is lehetséges.”*”
A hiányos történetmesélés okán a foszlánydramaturgia a különféle élethely¬
zetekre utaló metaforák alkalmazására ad lehetőséget. A színpad bal oldalán
elhelyezett falusi házat jelző asztal és szék az anya otthonának puritánságát il¬
lusztrálja: az üres asztal és az azon elhelyezett tej a fiú gyermekkori ártatlansá¬
gát idézi. A fiát hazaváró édesanya szinte végig jelen van az előadás színpadán,
folyamatosan hívogatja távol levő gyermekét: , Édes fiát az anyja hívta, messziről
kiáltott, édes fiát az anyja hívta, messziről kiáltott, a ház elé ment, onnan kiáltott,
nehéz kontyát lebontotta, szőtt abból sűrű rengő fátyolt, bokáig-érő drága lep¬
let..." A fiú a színpad közepére halmozott könyvkupacból születik meg, lábain
könyvből készült paták bizonytalanítják el mozgását, amelyeket az anya egy
késsel próbál meg levágni. A születés után a meztelen fiú papírokkal fedi el tes¬
tét, miközben az őt körbeölelő szarvaskórus rituális táncot jár. A Juhász-költe¬
ményben sokszor elhangzó , tiszta forrást" egy vízzel teli kád szimbolizálja,
amelybe pillantva a fiú felismeri önmagát, majd később ugyanebben a fürdőkád¬
ban él szerelmi életet.
521 Kondorosi: A pusztuláson túli derű.
522 Sin: Vázlat a Vidnyánszky Attila-féle költői színházról, 97.
523 Bécsy Tamás: A líraiság és a mai dráma, Jelenkor, 14. évf., 1971/12, 1116.
524 Idézet Juhász Ferenc A szarvassá változott fiú című verséből.
s 176 "