Oldal 177 [177]
VIDNYÄNSZKY ATTILA Es VISKY ANDRÁS SZÍNHÁZI VILÁGÁNAK JELLEMZŐI
egy asszonyt, skarlátvörös vadállaton ült, amely tele volt káromló nevekkel, s hét
feje és tíz szarva volt. Az asszony bíborba és skarlátba öltözve, arannyal, drága¬
kővel és gyöngyökkel ékesítve. Kezében undoksággal és tisztátalan kéjjel telt
aranyserleg.” (Jel 17, 3-4). A bűnös nagyváros hangulatának fokozäsakor a fiüt
meg is kinozzäk, utalva arra, hogy ärtatlansäga mär nem szerezhetö vissza. A
szereplők életének nagy fordulatai a szinpadteret is felforgatjäk, sokszor törede¬
zette válik, majd különböző jelekkel és tárgyakkal telítődik. A szarvassá változott
fit színpadtere az előadás kezdetén egymásra halmozott könyvekkel van tele,
később megjelennek a színházat csináló fiú művészi tevékenységét jelző plakátok
és a nagyváros zajos, koszos, felesleges holmikkal teli életterei.
Míg a kolozsvári szerző és dramaturg sajátos színházelméleti rendszerének
legfőbb vonásai az általa írt tanulmányokban és kötetekben kirajzolódik, a be¬
regszászi rendező színházról alkotott elképzeléseire elsősorban színre vitt elő¬
adásaiból lehet következtetni. A rendező a foszlánydramaturgia kifejezést alkal¬
mazza saját színdarabjaira: ,nem zárt drámai konstrukciókat használok, vagy
ha ilyennel dolgozom, akkor szétcincálom a szöveget. Nem érdekelnek az ok¬
okozati viszonyok, mert az ember sem így működik, sokkal inkább az egész ér¬
dekel, amilyen a világ is, amiben minden segyszerrex van."" Ennek az autista
dramaturgiával közös vonása a lineáris történetmesélés és a pszichologizáló
attitűd felszámolása, a színpadképek montázsszerű váltakozása, az erőteljes
zeneiség, a hangsúlyos tér- és időhasználat, a metaforahasználat és a transzcen¬
dens utalások gyakori alkalmazása. Mindezek a jellemzők kimutathatók a Juhász
Ferenc 1950-es években írt költeményét színpadra állító A szarvassá változott
fiú kiáltozása a titkok kapujából című előadásban. A rendezésben a szarvaslét
metaforája önreflexív módon a beregszászi társulat művészlétéről is szól, a szar¬
vassá változott fiú (Trill Zsolt) eltávolodva szülőházától egészen új élet megva¬
lósítására törekszik, még halott édesapja emléke sem tudja őt hazacsalogatni:
„edesanyam ne emlegesd az en apämat, hüsäböl kiviragzott / kiviragzott a banat”
— hangzik el többször is az elöadäsban.°”
A foszlánydramaturgia sajátja, hogy mellőzi a hagyományos értelemben
megírt drámaszöveget, az egy-egy témakört feldolgozó előadásokban az adott
téma különböző megközelítései kerülnek színre. A szarvassá változott fiú az
anya-gyermek viszonyt, a művészlét kettősségét, az otthontól való eltávolodást
és az oda visszatérni nem tudás kérdésköreit dolgozza fel. Kondorosi Zoltán
recenziójában a dramatikus szövegként használt vers kapcsán megjegyzi, hogy
az ,alapvetően mégiscsak lírai jellegű színpadi kompozíció a beregszászi
519 Kornya (szerk.): A költői színház, 17.
520 Idézet Juhász Ferenc A szarvassá változott fiú című verséből.
* 175 +