A színpadra állított Visky-drámák szövege a szituációk megteremtését segíti,
erősen megszerkesztett drámai kôlteményei, verses drämaszôvegei kôvetkezmé¬
nye, hogy a színre vitt előadásokban a szereplők megszólalása legtöbbször lírai
szólamokra hasonlít. Írott szövegei átmenetet képeznek líra és dráma között,
sokszor szabadverseket helyez színpadi térbe. Visky dramatikus szövegei nem
tekinthetők hagyományos értelemben vett párbeszédeknek, inkább önvallomá¬
sok, a szereplők beszélgetései kizárólag a fogság okozta élethelyzet előzményei¬
re és körülményeire összpontosítanak. A szereplők elsődleges megszólítottja e
sok esetben nem a másik szereplő, hanem Isten vagy egy már halott, közeli
hozzátartozó. A drámák szövege ezek következtében még akkor is monológként
hat, amikor dialogikus formában vannak megírva, a párbeszédek legtöbbször a
hosszú és reflektív, veszteségből induló imaszituációk részei. Kovács A szökésben
uralkodó veszteségérzést a nyelv szintjén is kimutatja, és a jelentések újraalko¬
tásának lehetőségére is felhívja a figyelmet: , A kötött szókapcsolatok elemekre
bontása, továbbá a szavak jelentése iránt tanúsított bizalmatlanság az értelem
ismételt megalkotását, a hozzárendelést is képviselheti."96
A színpadi előadások ritmusát és szcenikáját a visszatérő, ismétlésen alapuló
gondolatritmusok határozzák meg, a fogságállapot témáihoz a szereplők mindig
visszatérnek, vagy ki sem lépnek belőlük, inkább kiegészítik vagy továbbgondol¬
ják őket. Ezek az ismétlődések határozzák meg a rendezések motívumrendszerét,
és teremtik meg az előadások szcenikájának meghatározó elemeit. Angol nyelvű
monográfiájának szerkesztője, Jozefina Komporaly szerint az író egyedülálló
drámaírói nyelvezete a költészetben és a mozgás- és képcentrikus romániai
színházi gyakorlatban gyökerezik." Visky drámáiban nincs hagyományos érte¬
lemben vett cselekmény, konfliktus vagy vita. Mivel az ábrázolt alakok egy kitá¬
gított idő mozdulatlanságába dermednek, egyetlen és leghangsúlyosabb cselek¬
vésük élethelyzetük elfogadása és önmaguk felajánlása az őket meghaladó
transzcendens dimenziónak. Az egy téma köré csoportosuló szövegvariánsok
186 Kovács: A közösség a kortárs erdélyi dramaban, 169.
187 This is a most innovative voice in the otherwise fairly traditional landscape of Hungarian drama,
and his unique dramatic language is rooted, on the one hand, in his poetic imagination and, on
the other, in his in-depth familiarity with the movement and image-centric Romanian theatre
tradition.” Komporaly (ed.): Andras Visky’s Barrack Dramaturgy, 6.