Oldal 167 [167]
VIDNYÄNSZKY ATTILA Es VISKY ANDRÁS SZÍNHÁZI VILÁGÁNAK JELLEMZŐI
csak mi ketten maradtunk a forradalom után."?? Patkó Éva rendezésében a
színpad tere valóságos cella, szűk, néhány szalmazsákkal ellátott vékony palló,
amelyet néha Mária (Berekméri Katus), a (bíró)nő és a Foglár (Erdei Gábor) jár
körül. Minden mäs Visky-mü ennel az alaphelyzetnel elvontabb bezärtsägszituä¬
ciöt teremt. A szökesben egy forradalmat neveznek meg fogsäghelyzetük okakent,
amely minden más, testi, lelki, történelmi, természetbeli forradalom metaforája
is lehet. ,BÁTYUS: Ez melyik forradalom idején volt? / ANGYAL: Én csak egy
forradalomról tudok. /BÄTYUS: Na és melyikről? /ANGYAL: Arról, amit vérbe¬
fojtottak. Tudod..." A szereplők száma jelöli, hogy mikor követhettek el vala¬
milyen börtönt érdemlő cselekedetet, a mohácsi csata, a Petőfi-féle szabadságharc,
az 56-os forradalom vagy a világháború idején.
Visky dramaturgiája — Beckett műveihez hasonlóan - a várakozásra épül. A
szereplők monológjaikban Isten szemére vetik, hogy teljesen abszurd, emberi
erőből megoldhatatlan és paradox szituációba helyezte őket, hiszen folytatniuk
kell az életet még akkor is, amikor a folytatás számukra lehetetlennek és értel¬
metlennek tűnik. A szereplők nem tesznek mást, mint ki akarják kényszeríteni
egy emberfeletti dimenzió beavatkozását, és a becketti figurákhoz hasonlóan
kívülről jövő segítséget remélnek. Ahogy Vladimir és Estragon végtelenített és
ismétlődő cselekvései olyan jelentésnélküliséget hordoznak, amelyek jelentésü¬
ket csak Godot érkezése után nyerhetik el, Visky szereplői is egy őket meghala¬
dó valóságtól várják a fogsághelyzet végét. , És ha megjön?" — kérdezi Estragon
Beckett alkotásában, mire Vladimir így válaszol: , Akkor megmenekültünk."
A szökésben konkrét utalások történnek Beckettre, Angyal és Bátyus szerzői
instrukció szerint bohóckarakterek,"? akik lassan múló várakozásuk közben
sakkoznak. Patkó rendezésében a szereplők mozgáskultúrája, a Pozzo és Lucky
viszonyát idéző kötélen vezetettség, valamint a cipővel való játék utal Beckettre.
A kolozsvári író folytatja a becketti dramaturgiát abban az értelemben, hogy
műveiben a megváltás lehetősége mindig más formában, de megérkezik: a kívül¬
ről érkező szabadításesemény -— A szökés esetében a Vitéz által elmondott haszid
történet hatására megélt csoda — oldja fel a kilátástalannak tűnő élethelyzeteket,
és a fogvatartottak választ kapnak Isten nem- vagy távollétére irányuló kérdé¬
seikre. A becketti várakozásdramaturgia a különféle rendezők előadásaiban
megvalósul: a kilátástalan, az öngyilkosság határát súroló élethelyzetekben Godot
végül megérkezik. Meglátásom szerint a különböző rendezők munkája során
182 Visky: A szökés, 16.
483 TJo., 25.
184 Samuel Beckett: Drámák, ford. Bart István, Budapest, Európa, 1970, 100.
185 , Angyal és Bátyus alapjában véve bohóc-karakterek, a színészi játékra mégsem a távolságtartó,
maszkszerű modor jellemző, hiszen halálra ítélt bohócok ők." Visky: A szökés, 10.
s 165 "