Page 164 [164]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
alappillérét e meddőségből gyökerező fogsághelyzet és a szabadság elvesztésének
identitäskonfliktusäböl megteremtett szinhäzitextus, a barakkdramaturgia adja.
Visky a Mire való a színház? című kötetében foglalja össze"" azt, hogy mit
gondola fogsaghelyzetekrdl: ,,...az a létallapot, amelyben a testiink nem ott van,
ahol mi magunk vagyunk; folyamatos, de legalábbis tartós kizökkentségben élünk
önmagunkhoz mérten, identitásunk centruma pedig, a szabadság, szélsőségesen
fikcionalizálódik, és a szűk térbe szorított test apró rítusaira redukálódik.""! Az
egyetemessé vált szabadságvesztés kifejezője a Visszaszületés című előadásban
a történet- és múltnélküliségre utaló arctalanság, az azonosíthatatlan fénykép
szinte üzenetszerű megjelenése a porfelhőben. Erre az általános fogságállapotra
utalnak Tompa rendezésében a szereplők fejére húzott műanyag dobozok (12.
kép), amelyek korlátozzák az egyén szabadságát és kiteljesedését, valamint a
holokauszt máig tartó érvényességét erősítik. A Névtelen nemcsak az életét és
elvetett gyermekét siratja, hanem a kívülről jövő beavatkozás hiánya is nyomaszt¬
ja, ezért sürgeti Isten érkezését. A Tanítványok apostolai önmagukat zárják el a
külvilágtól, amikor félve menekülnek üldözőik elől, és a Krisztus halálát követő
céltalanságba burkolóznak. A Pornó fedőnevű személy eleve fogságba, diktatú¬
rába született, emellett saját teste rabságában él: politikai okok miatt elveszíti
férjét, férje halála után pedig nem képes az élet továbbadására. Szintén börtön¬
be (nevelőintézetbe) született a Megöltem az anyámat anyahiányos állapottól
szabadulni nem tudó Bernadett. Az alkoholista Éva egy halott gyermek rabja,
Caravaggio pedig apja halálát képtelen feldolgozni, a halott testek látványa szin¬
te vonzza. Visky elképzelése szerint a barakkdramaturgia színházterének is le
kell képeznie a közös bezárkózás élményét: a rendezők (szerzői instrukció alap¬
ján) lezárják és körülhatárolják az előadás terét, ahonnan a néző nem vagy csak
nehezen tud kiutat találni. A színpadon bemutatott élethelyzetek, a szűk és a
fogvatartottság érzését erősítő színpadterek, az emberi test sebezhetőségének
felnagyítása felszámolja a dramatikus szöveg és a test színháza között húzódó
határvonalat, az előadások során a szubjektum testi tapasztalata válik maradan¬
dóvá. Darida Veronika meglátása szerint a barakkdramaturgia elsősorban az
univerzális testemlékezetre hagyatkozik, amely az át nem éltet is képes átélni,
míg a nyelvet fragmentumként használja, valamint néző és színész együtt, ön¬
magukban és egymásban együtt keresik az , igaz történet nyomait"."?
Visky műveiben olyan traumatizált személyiségek jelennek meg, akik kívülről
érkező segítség nélkül benne maradnának a trauma drasztikus jelenében, a
#70 Visky: Mire valé a szinh4z?, 63-80.
1 Uo., 66.
#72 Darida: A kereses szinhdza.
* 162 +