Oldal 163 [163]
VIDNYÁNSZKY ATTILA ÉS VISKY ANDRÁS
SZÍNHÁZI VILÁGÁNAK JELLEMZŐI
A szarvassá változott fiú, A szökés
me
A Pilinszky János által képviselt költői és liturgikus színházeszmény a határon
túlról érkező alkotók tevékenységében mutatkozik meg erőteljesen. A Tolnai¬
alkotásokban visszatérő flamingómetafora — amelyet Urbán András színpadtér¬
be is ábrázolt A kisinyovi rózsa című Tolnai-mű rendezésekor — a kisebbségi lét
leképezésére utal abból a szempontból, hogy a Kárpát-medencében ritka madár¬
faj csak akkor képes továbbadni az életet, ha tükröket helyeznek elé, mert ilyen¬
kor többed magával érzi magát. Az öntükröződés, a kisebbség értékeinek felmu¬
tatása és erősítése Vidnyánszkynál és Viskynél is állandó célkitűzés, ahogy a
Nyugaton elismertté vált Nagy József Jel Színházában is az. Az etnikum népi
hagyományai sokszor jelennek meg az előbbi rendezéseiben, míg az utóbbi inkább
a kisebbségben levő közösség keretek közé szorított létezését jeleníti meg a szín¬
padon. Mivel mindkét alkotó sajátos színházi formanyelvet teremt, az alábbiak¬
ban részletezem a költői vagy poétikus színház dramaturgiáját, tér- és időhasz¬
nálatát, cselekményvezetését, szcenikáját, valamint az általuk használt
jelenlétfogalmat írom körül.
A BARAKK-, AZ AUTISTA ÉS A BECKETTI DRAMATURGIA
„Fogolynak lenni: ez lett a föhivatäsunk...”*® - irja Visky Visszaszületes cimü
drámájában. A Névtelen Férfi azért mond nemet a gyermek születésére és az élet
továbbadásának lehetőségére, mert a lágerben átélt fogsághelyzetből mentálisan
nem tud kitörni. A fogság mint fizikai vagy mentális állapot különféle változa¬
tokban jelenik meg a kolozsvári író műveiben: alkotásai központi kérdésköre a
szabadság és a szabadulást hozó Isten hiánya. A meddőség mint megváltásra
váró léthelyzet a Visky-drámák olvasatában az Isten nélküli állapot, a profán
körülmények által létrehozott börtönsziíituáció metaforája. Drámáinak
169 Visky: Ki innen, 71.
* 161 +