Oldal 161 [161]
OCR
KORTÁRS MISZTÉRIUMJÁTÉKOK főszereplő álmában feldarabolt ló többszöri felmutatásán, az ártatlan öregasszony és unokahúg megölésén, valamint Marmeladov és felesége halálának szcenografikus ábrázolásával és a Lázár-történet felolvasásán keresztül Krisztust teszi az előadás elsődleges jelöltjévé. A Bűn és bűnhődés szereplői belépnek a Szentírás szövegterébe, lehetőséget kapnak arra, hogy önmagukat imitatio Christikent értelmezzék. Az előadás során megszülető jelentések metafizikai dimenzióba emelése lehetőséget teremt a színpadtérbe írt Krisztus-metafora emberi testtérben, a jelenlevők testében történő térbeliesítésére. Amennyiben a Bűn és bűnhődés nézője felismeri a színházi előadás központi metaforáját, és önmagára vonatkoztatja azt, meghatározhatja saját viszonyát a felidézett eseményekkel kapcsolatban, és dönthet arról, milyen mértékben akar részt venni azokban. A gyilkosság egyetemes érvényű, kitágított pillanatában a jelenlevők azonosíthatják önmagukat a bűn elkövetőjével, Pilinszky Merénylet című versét idézve felismerhetik: s Megtörtént, holott nem követtem el, / és nem történt meg holott elkövettem." A rendező szertartásszínházában a purgatóriumi jelenetek ellentéteként szinte mindig megjelenik a tisztaság ábrázolása. A Bűn és bűnhődés színei a fekete és a fehér, valamint a kiloccsant vér piros színe. A piros szín Porfirij (Vitalij Kovalenko) sapkájának színe is, jelezve ezzel azt, hogy valamilyen formában ő is gyilkosnak tekinthető, bár az ő bűne nem tárul fel. A vizsgálóbíró — aki kezdetektől tudja, hogy Raszkolnyikov a tettes — először intellektuálisan, majd csellel próbálja őt rávenni arra, hogy adja fel önmagát, végül zsarolni kezdi. Szonja — Kozma szerint — ikonként" jelenik meg, aki egyrészt felmutatja az emberi élet gyengeségét és elesettségét (hiszen fizikai értelemben prostituáltként éli hétköznapjait), másrészt rajta keresztül villan fel Raszkolnyikov számára egy másfajta elköteleződés, lelkiállapot. Szonja jelenléte, az általa képviselt lelkiség segíti a gyilkost abban, hogy vállalja elkövetett tettét. Ő az, aki a feltámasztott Lázár történetét felolvassa neki, elfogadja őt, és együtt szenved vele a bűn súlya alatt, és kíséri őt lelkiismeretének disszonanciával teli útja során. Ez a nyitottság és őszinteség készteti Rogyát arra, hogy megvallja előtte elkövetett bűnét és lássa be a gyilkosság jogtalanságát: , Akkor kaparintott karmai közé az ördög, és csak aztán adta tudtomra, hogy nem volt jogom odamenni, mert én is ugyanolyan féreg vagyok, mint a többi. Hát eljöttem volna, ha nem vagyok féreg? És most mondok valamit neked: amikor odamentem az öregasszonyhoz, csak ki akartam próbálni magamat..." Raszkolnyikov pokoli útja és lelki szenvedése addig tart, amíg fel nem meri vállalni önmagát, és tökéletesnek gondolt bűnténye kudarcát. 163 Pilinszky János összes versei, 143. 164 Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés. 165 Idézet az előadás magyar nyelvű szövegkönyvéből. s 159 "
