Page 158 [158]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
ő, aki nem átlagos, mert képes előremozdítani a történelmet, vagy épp ugyan¬
olyan, mint az emberek jelentős része, akik nyomtalanul léteznek, majd tűnnek
el a világban. Raszkolnyikov önmagát helyezi középpontba, a lelkében levő űrt
önmaga felemelésével próbálja betölteni, ezért gondolja, hogy az általa elköve¬
tendő gyilkosság lehet csupán csak egy egyszerű kísérlet. Úgy véli, hogyha nem
omlik össze a tett elkövetése után, akkor valóban méltó arra, hogy ne közönséges
emberként gondolkozzon önmagáról. A világ darabokra esésének következmé¬
nyeként a szubjektum széthullása is bekövetkezik, hiszen épp az őt meghatározó
középpont az, ami elveszett belőle. Vidnyánszky alkotásának sajátja, hogy ösz¬
szesűríti és vegyíti Dosztojevszkij regényének a bűnt megelőző és azt követő
allomásait, Raszkolnyikov monológja nem a főszereplő szavaival, hanem a szín¬
padtérbe vetített víziókon keresztül jelenik meg. A , színpadon kezdettől egyfaj¬
ta dialogikus közeget teremt, mindjárt a külső történetbe rántja be a nézőt,
mellőzve azt a monológ-állapotot, melyben a tettet megelőzően Raszkolnyikov
vívódásai zajlanak, de amelynek a jelenlétét mindvégig érzékeljük a regényben."
Vidnyánszky rendezésében Raszkolnyikov , kísérletét" az őt körülvevő szen¬
vedésekkel és kínlódásokkal teli emberi életek is erősítik. Paradox módon együtt
érez Szonjával, Marmeladovval (Szergej Parsin), majd a feleségével (Viktorija
Vorobjova), és nem fogadja el Dunya (Vaszilisza Alekszejeva) érte hozott házas¬
ságkötési áldozatát. Az a döntés, hogy valóban elköveti a gyilkosságot, akkor
születik meg benne, amikor a húga, azért, hogy ő egyetemi évei alatt boldogul¬
hasson, hajlandó lenne feleségül menni ahhoz a férfihoz, akit nem szeret. Pálfi
Ágnes szavait idézve Raszkolnyikov egzisztenciális kényszerhelyzetben van, "7
amikor úgy érzi, cselekednie kell. A víziókkal és látomásokkal telített színielőadás
első jelenete a főszereplő — gyilkosságot megelőző — gyerekkori álma, amelyben
a részeg kocsisok által agyonvert igáslovat gyerekként próbálja megölelni, meg¬
menteni. A darabokra tépett ló darabjai felbukkannak az előadás későbbi jele¬
neteiben is, mintegy kísérve és szimbolizálva a főszereplő belső világát megha¬
tározó érzéseket. Szász Zsolt szerint a téralakításnak döntő szerepe van az előadás
során," mivel a nyitóképben megjelenő vakítóan fehér, mégis hiányos díszlet
monológja alatt lerombolásra kerül. Raszkolnyikov világképe az önmagával és
az emberi létezéssel meghasonlott egyén mentális törésének tükre. A színielőadás
díszlete is töredékes, darabjaira hull: félbevágott falak, székek, elvágott bútorok,
berendezések sokasága borítja be a színpadot. A főszereplő szétesett szubjektu¬
ma a színpadi tér használatában is megjelenik, az álmában megjelenő,
456 Pálfi Ágnes — Szász Zsolt: Figyeljünk a titkos erővonalakra!, Szcendrium, V. évf., 2017/5, 17-37.
457 Pálfi Ágnes: »Hat ismerhetem én az isteni gondviselés utjat?”, Szcendrium, IX. évf., 2021/5, 55.
158 Szász: Figyeljünk a titkos erévonalakra, 34.
s 156 "