a középkori misztériumdrámák "sugárzó" középonttal rendelkeznek, és ez a
középpont határozza meg a szereplők magatartásformáit. Ehhez képest a kortárs
drámákban inkább lírai képmások" jelennek meg, Alfred Jarry Übü király című
műve kapcsán kifejti, hogy bár a szereplők nagyrésze az Übü papához való vi¬
szonyban kerül kifejtésre, a dc-$áma mégsem épül a középponthoz való viszonyok
bemutatatására. Bécsy fejtegetése alapján Übü lírai képmás, nem jellem, , ő csak
szerkezetileg középpont, s nem állítható róla, hogy xsugárzóx középpont, hiszen
a szereplők (tág értelemben véve a szót) viselkedését nem ő határozza meg."
Vidnyánszky Krisztus-ábrázolásainak és Visky színházi világának középpontja
nem jelenik meg szereplőként a színpadon. Becket Tamás, Szent Johanna, a ne¬
gyedik király, az apostolok, Pornó, a Névtelen Férfi, Carvaggio, Vitéz, Bátyus,
Angyal nem határozzák meg a többi szereplő viselkedését, Bécsy olvasatát figye¬
lembe véve akár lírai képmásoknak is tekinthetők, akik egy jelen nem levő ,, su¬
gárzó középpontra", Krisztusra utalnak.
A misztériumjátékként értelmezhető előadások Vidnyánszky több mint két¬
száz rendezésének igen szűk, mégis legmarkánsabb vonulatát adják, alapjukat
pedig a gyilkosság allegorikus színpadi ábrázolása teremti meg. A (Krisztus-)
gyilkosság mint centrális kérdéskör Visky alkotásait is kíséri, rendezőtől és
helyszíntől függetlenül. Ahogy azt az előadáselemzések során bizonyítani tö¬
rekszem, e kortárs misztériumjátékok, passiók vagy mirákulumok Krisztus vagy
a szentek életének konkrét eseményeit állítják színpadra. Ütköztetik az e világi
létet és a transzcendens dimenzót úgy, hogy a bennük megjelenő szereplők
végül az Isten-közelbe kerülnek, vagyis hátrahagyják földi életük korlátait,
fosághelyzeteit. Ahogy Bécsy utalt rá, a kortárs misztériumjátékok a középko¬
riaktól líraiságukban térnek el, a dc$ámászövegekben felfedezhető lírai látásmód
helyett — mivel a kötet elsősorban a színre vitt előadásokra fókuszál — a költői
színház eszközeit igyekszem kiemelni.