Oldal 117 [117]
A - A, A LITURGIKUS SZÍNHÁZ TESTBE ÍRÓDÓ NYOMAI
tartozik, amely szoros összeköttetésben van az emberi testtel." A testre irányu¬
ló önveszélyes kísérleteket végrehajtó Abramovic-performanszok a fizikai meg¬
próbáltatásoknak alávetett emberi testre hívták fel a figyelmet úgy, hogy közben
eltörölték művészet és valóság határvonalát. Abramovié saját magát tette ki
valóságos veszélyhelyzeteknek, nem bújt fikcionalizált alakok maszkjai mögé.
Kékesi megfogalmazásában a kortárs színházban a reprezentáció játékairól át¬
helyeződött a hangsúly a testiség tapasztalatának színházi tematizálására."" A
színházelmélet-írók ugyanakkor felhívják a figyelmet arra is, hogy a másik em¬
ber testének figyelemmel követése intenzív hatást gyakorolhat a befogadóra, aki
azonosulhat a színész által felmutatott testtel, és ez meghatározhatja az emberi
testhez, saját testéhez való viszonyát. Erre utal Gerald Siegmund is, amikor a
következőket írja: , Az, aki előttem játszik, mindig én (is) vagyok. Így azok a test¬
képek, amelyek egyrészt a színpadon láthatók, másrészt a nyelv által rajzolódnak
ki, döntő tényezővé válnak az emlékezet szempontjából." Hasonlóan vélekedik
Patrice Pavis is, aki szintén osztja azt a véleményt, hogy a valóságos testtel je¬
lenlevő néző fizikailag is reagál arra, amit lát, és arra, amit megtapasztal.** P.
Müller Péter önálló kötetet szentel test és teatralitás vizsgálatának, amelyben a
test transzformációját színház és rítus közötti hasonlóságként említi: , akár
színházról, akár rítusról van szó — testi cselekvéseken alapul, amelyek saját
(szimbolikus) valóságot hoznak létre, (át)változást idéznek elő, intenzív hatással
vannak a résztvevőkre." Megjegyzi továbbá, hogy az emberi testek nézése mást
jelentett az ókorban és mást a posztmodern korban, de mindig a tekintetnek
kitett testek képezték — még ha megváltozott alakban is — a színházi eseménysor
alapját."
Az előadásokon részt vevő emberi testek szerepe a liturgiával és költészettel
átitatott színház keretein belül radikálisan megváltozhat, maga is térré válhat:
a transzcendenssel való találkozás helyszínévé. Az emberi test, színészek és
nézők testi tere az előadás során új szignifikációs elemekkel, egyéni fizikai és
mentalis tapasztalatokkal gazdagodhat. Visky megfogalmazäsäval élve ,,a szi¬
nésznek a saját testében kell megtalálnia azt a nyelvet, amely az előadás egyik
340 Bécsy Tamas: A drama lételméletérél, Budapest, Akadémiai, 1984, 229-252.
341 Kékesi Kun Árpád: Színház, Kultúra, emlékezet, Veszprém, Pannon Egyetemi, 2006, 84.
Gerald Siegmund: A színház mint emlékezet, ford. Kékesi Kun Árpád, Theatron, 1. évf., 1999/
tavasz, 39.
Patrice Pavis: Előadáselemzés, ford. Jákfalvi Magdolna, Budapest, Balassi, 2003, 207.
34 P, Müller Péter: Test és teatralitás, Budapest, Balassi, 2009, 80.
35 Uo., 101.
342
343
* 115 +