Page 103 [103]
RITUALITÄS VIDNYÄNSZKY ES VISKY SZINHÄZI VILÄGÄBAN
terminálban Woodruff rendezésében a festő egy kőasztalhoz hasonló kórházi
ágyra fekszik halála előtt a színpadon, festményeit pedig a templomok oltárain
állítják ki: , Megszületik a festmény, fölemelik az oltárra, ünnepélyesen leleplezik,
majd harmadnapon, az éjszaka leple alatt leveszik.""" A Visszaszületésben a
papírlapokkal teleragasztott fülke, a Névtelen Férfi önfelajánlásának és szenve¬
déseinek helye szintén értelmezhető oltárként, hiszen az előadás végén ezen
keresztül jelenik meg a megváltásra utaló átvérzés. Patkó Éva rendezésben
A szökés zárójelenetében a börtönben maradó Vitéz tenyeréből porfelhőt fúj a
megvilágított, üres térbe, jelezvén, hogy társai átszöktek egy másik dimenzióba.
A színpadtér oltárként értelmezhető, ahol az emberi életek felajánlása, átváltoz¬
tatása megtörténtnek tekinthető, s ez a gesztus magával vonja azt a szakrális
csöndetis, amely az áldozat bemutatásához, megtestesüléshez és az új jelentések
létrejöttéhez kapcsolódik. Visky mondatait idézve: , Nekik, nekünk lehetetlen és
bizonyosan nem is kell megváltanunk egymást, elég, ha csak kitesszük magun¬
kat a megváltásszituációnak, utána meg jöjjön, aminek vagy akinek jönnie kell."
Visky színházának (különösen monodrámáinak) attribútuma a vallomásra
emlékeztető megszólalásmód, szabadversformában megírt alkotásai Szent Ágos¬
ton vallomásaira emlékeztető soliloguiumok, emlékképekkel tűzdelt, önértelme¬
ző imádságok. A Visszaszületés introitusában kilenc színész jelenik meg ima¬
könyvvel kezében, akik más és más nyelven mondanak imádságot. A valóságos
szertartás csak akkor kezdődhet el, amikor tizedik szereplőként megérkezik a
gyermekét gyászoló Névtelen, és elindítja az imába fonódó emlékezésláncolatot.
Ugyancsak imádságként értelmezhető Tompa rendezésében a Júlia című mono¬
dráma, amely egyrészt a fogságba vetett férjet, másrészt Istent szólítja meg.
A Szilágyi Enikő által alakított főszereplő imádsága során sokszor vakító fényben
helyezkedik el, tekintete, mozgásai felfelé, egy embert meghaladó létező felé
irányulnak. A , Pornó" névvel ellátott nő és A test történeteiben szereplő Teréz
anya szintén Istennel folytatnak párbeszédet. Monológjaik során részben saját
életük eseményeit mondják el, részben kérdőre vonják Istent az átélt traunmáik
miatt. A szereplők olykor az önkívület határán akarják megérteni életük nehéz
helyzeteit, megoldást kérnek Istentől, miközben folyton szembesítik őt azzal a
kudarchelyzettel, amelybe vetette őket. Kovács Flóra meglátása szerint sajátos
vonása Visky drámáinak, hogy bennük a beszélő mindig egy megnevezhetetlen
létezővel dialogizál." Júlia a tehetetlenségét és kiszolgáltatottságát kéri rajta
számon, valamint a férje távollétét, , Pornó" megosztja vele a megfogant élet
37 Visky: Caravaggio terminal, 10.
318 Sipos: Mint aki látja a hangot, 145.
319 Kovács: A közösség a kortárs erdélyi drámában, 199.
* 101 +