adja át a szót. Kertész Imre Kaddis című alkotásának Tompa által színpadra
állított változata valóságos gyászima, amelyet a zsidó hagyományoknak megfe¬
lelően tízen mondanak: a tíz szereplő — a gyászoló, aki az imát vezeti és az őt
kísérő közösség — által játszott előadás a kaddis hagyományainak megfelelően
Isten dicsőítését és a tőle remélt könyörületet fejezi ki. A személyiség átengedé¬
sére utal a Visszaszületésben a férfi azon törekvése, hogy életét műalkotássá
formálja (megírja a vele történt eseményeket), és felajánlja egy, az embernél
erősebb hatalom számára. A nem kimondásának következményeként a férfi a
regény és a kaddisima befejeztével egy transzcendens létezőre bízza életét. Imád¬
sága végén nyomatékosítja önfelajánlását, és Istenre bízza meddő élethelyzetét,
fogságállapotát: teret enged Isten érkezésének. Az alkotás egy átváltozási folya¬
mat lehetőségének színpadra írása, amelyben a meddő emberi test vagy lélek
újraszületik egy Istennel telített jelenlétbe. A gyermek vagy Isten hiányát csak a
léten túli létre való hagyatkozás tudja maradéktalanul felszámolni. A Caravaggio
terminal, A test történetei, a Megöltem az anyámat és a Pornó színpadra vitt
változatai Chicagótól Kolozsvárig gyászszertartásként kerültek megrendezésre:
a másik ember — apa, anya, gyermek, embertars — elveszítésének, elsiratásának
eseményeit állítják színpadra.
Visky Tanítványok című drámájában a Krisztus halálát követő és feltámadá¬
sáig tartó három napban az apostolok a bizonytalan jelentések színterére kerül¬
nek, és megkérdőjelezik a Mesterrel átélt eseményeket. Az igazság feltárása
számukra az individuum, a szubjektum rekonstrukciója érdekében történik. A
Mester halála után ugyanis a tanítványok számára létező egyetlen biztos életalap,
biztos pont értelmezhetetlenné válik, ezért önazonosságuk meghasad. Ezt a
törést fejezi ki Tompa rendezésében a színpadon zajló, névvel való felruházás
rítusa: az azonosíthatatlan szereplők csak a névvel ellátott kabátok felvétele után
válnak valakivé. Tamás (Hatházi András) és Júdás kabátkeveredése azt sugallja,
hogy a bizonytalan jelentések, a totális abszurditás terepén még a személyiség¬
váltás is megtörténhet. Az alkotás egyik alappillére Bertalan (Orbán Attila)
nyelven túli attitűdje, mellyel a többi tanítvány is azonosulni látszik. A színielő¬
adásban a tanítványok megmossák arcukat Bertalan némaságában, ezzel a ritu¬
ális magatartással fogadják el az életet meghatározó, nyelven túlmutató valósá¬
got. Visky drámáiban a névtelenség visszatérő motívum, a férjét és gyermekét
elvesztő nőről csak annyi tudhatö, hogy „Pornönak” hivjäk, a Visszaszületes
férfi szereplője is névtelen, és a kórházban otthagyott, majd intézetbe kerülő
Bernadett (Albert Csilla) is több névre hallgat.
Az emlékezés, Visky színpadra állított dr-rámáiban, gyakran a haszid történet¬
mesélés keretei között zajlik. Az írott szövegen túlmutató szóbeli tradíciók je¬
lentősége mind a Tanítványok, mind a Visszaszületés című Tompa-rendezésben