Oldal 94 [94]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
üdvtörténeti alakokká válnak, megjelennek a latrok, a meggyilkolt anya Piétaként
siratja elhunyt fiát. A Bűn és bűnhődés csöndje akkor szólal meg, amikor Rasz¬
kolnyikov nyíltan felvállalja az elkövetett gyilkosságot, és elkezdi élni a vallomás
utáni életét. Marmeladov temetése után összegyűlnek az őt gyászoló szereplők,
de a legmeghatározóbb gyászforma a színpadi szereplők haláltánca.
Az átok, a rombolás és az önmegsemmisítés útján haladva, az ember lényének
azzal kell szembesülnie, hogy a rombolás után - tisztaság lesz"??? — vallja Vasziljev
saját színházi nyelvhasználata kapcsán. A bűnbe való alámerülés és az abból való
megtisztulás Vidnyánszky műveinek is visszatérő vonása. A Juhász Ferenc köl¬
teményéből színpadra vitt Szarvassá változott fiú címszereplőjének (Trill Zsolt)
útja személyes passiójárás, a fiú az élet legnagyobb mélységeit tapasztalja meg és
éli át. A meghasonlás, az erkölcsi fertőzés megtestesítője — számos más
Vidnyánszky-rendezéshez hasonlóan — a nagyváros, amelyet a Jelenések könyve
alapján színre vitt nőalak (Szűcs Nelli)?" testesít meg. A bujaság allegóriája a
rendező - aki általában naturalista eszközökkel ábrázolja a lelki szennyezettség
mélységeit — több alkotásában is megjelenik. A szarvassá változott, identitását
kereső fiú, miután átélte a szenvedés bugyrait, megáll a titkok kapujában, és
biztatóan tekint vissza az őt tartó közösségre. A mélységből való felszínre buk¬
kanás, az ártatlanság elvesztése utáni megtisztulás a szarvaslét (művészlét) kí¬
sérőjeként jelenik meg az előadásban. A bűnös élet ábrázolása a Vidnyánszky¬
alkotásokban a színpadkép lerombolásához, a színpad összekoszolásához (pl. víz,
vér, tej kerül rá, papírdarabok lepik el vagy különféle tárgyak takarják be rende¬
zetlenül) köthető, így az általa használt színpad gyakran egy szemétkupac érze¬
tét kelti. Visszatérő rítus nála a kultúra lerombolására utaló cselekvéssorozat.
Több rendezésében megjelenik a könyvek, papírok égetése, széttépése, dobálása.
Az önátadás, a másokért hozott áldozat a Vidnyánszky-művek egyik meghatá¬
rozó eleme: a a metafizikailag megérintett szereplők elcsendesednek, az önkiüre¬
sítés állapotába jutnak. E pillanatban bekövetkező megtorpanás akkor áll be,
amikor a szereplők felismerik, hogy az életük során átélt megpróbáltatásoknak
csak akkor van értelme, ha felajánlják azokat egy, az embert meghaladó létezőnek:
, De, Uram, a szívemet, a szívemet és az Ő szívét, a szíveinket, ugye, azt csak elfo¬
gadod?"?" — hangzik el a Mesés férfiak szárnyakkal című darabban. A mindent
birtokolni vágyás társadalma hiúságból és gőgből Gagarint az űrbe küldi, ezzel
párhuzamosan a negyedik király lemond minden földi kincsről, mert számára
mindez lényegtelenné és súlytalanná válik. A negyedik király életét a másik
295 Vasziljev: Színházi fúga, 9.
296 , Az asszony pedig, akit láttál: a nagy város, amelynek királyi hatalma van a föld királyai fölött."
Jel 17, 18.
297 Idézet a Mesés férfiak szárnyakkal című előadás szövegkönyvéből.
«92 ¢