Page 69 [69]
A METAFORA LITURGIÁJA
extázis???) — tulajdonságaival élve elterjed a színpad terében, majd kiterjedhet a
néző testére, és elvezethet a katarzis elragadtatás állapotába, vagyis az egzisztenci¬
ális metafora cselekvésességét eredményezheti. Mind Vidnyánszky, mind Visky
színpadra állított dc$ámáiban a központi metafora térbe írásával eltűnik a határ a
jelenben és a múltban zajló események között, a metaforákra épülő előadás metoni¬
mikussá válik, a rész-egész viszonyt juttatja érvényre: a krisztusi eseményre való
utalás ugyanis a befogadóban válhat teljessé. A színpadtérbe írt metafora az emberi
testben válik a valóságos élet részévé. Lehmann megfogalmazäsäval élve: ,a meto¬
nimikus viszonyban vagy kontingenciában a színpadi tér, amelynek legfőbb megha¬
tározottsága nem az, hogy egy másik fiktív világot jelenít meg szimbolikusan, ha¬
nem hogy a színházi tér valóságos részeként vagy folytatásaként emeljük ki és
töltjük be, metonimikusnak nevezhetd.”?*
A KRISZTUS-ABRÄZOLÄS POETIKÄJA
VIDNYANSZKY ATTILA RENDEZESEIBEN
(Mesés férfiak szárnyakkal, Halotti pompa)
A Nemzeti Színház köré csoportosuló alkotói és elméleti műhely által képviselt
költői színház fogalma nem kiforrott. Verebes Ernő meglátása alapján leginkább
a nem megfogható, az értelmileg nem behatárolható dolgokra utaló színházi
nyelv érthető rajta. A dramaturg szerint ez olyan paradoxon, amelyhez csak a
költészeten keresztül vezet az út. Ezt a típusú színházat meghatározza az ábrá¬
zolásmód kiterjesztése és kereteinek folyamatos tágítása, a valóság vertikalitás¬
sal átitatott ábrázolása.?" A költői jelző Vidnyánszky értelmezésében is közel áll
a megragadhatatlan, ábrázolhatatlan dolgok megközelítési módjához: , A vers
sűrű szimbólumok, metaforák, jelek szövete. Ilyennek gondolom a költői szín¬
házat is, amely a valóságnak egyfajta versszerű sűrítménye. Vagyis a valóságnak
nem egyszerűen a tükre, hiszen a földi életet úgy próbálja megragadni, hogy
mindig jelen legyen a metafizikai dimenzió is." A költészet színpadra alkalma¬
zása tehát az emberi értelmet meghaladó, nyelvileg kifejezhetetlen dolgok meg¬
ragadására szolgál. Mindez azoban nem zárja ki a narratív elemek alkalmazását,
a rendező költői színháza sok esetben epikus művek színpadra írt változatait is
222 Bachelard: A tér poétikája, 172.
23 Lehmann: Posztdramatikus színház, 180.
224 Verebes Ernő dramaturg gondolatai. Verebes Ernő: Don Quijote = A titkok kapuja, szerk. Prontvai
Vera, Budapest, Märia Rädiö, 2015. https://www.mariaradio.hu/musor/554/A_titkok_kapuja
(Letöltes: 2021. mäjus 5.)
225 Kornya (szerk.): A költői színház, 17.
+ 67 +