Page 67 [67]
A METAFORA LITURGIÁJA
zeneiség, valamint az előadás ritmikája kap meghatározó szerepet. Az általuk
képviselt költői színház többnyire a keresztény szimbólumrendszerre épül, a
színpadra állított művek nemcsak a szentmise struktúráját követik, hanem
szcenikájukba is beépítik a keresztény hagyományok attribútumait. Mindezek
mellett Vidnyánszky és Visky munkássága Pilinszky és T. S. Eliot színházi tevé¬
kenységével is párhuzamba állítható. Vidnyánszky pályafutásának egyik legki¬
emelkedőbb állomása a Gyilkosság a székesegyházban színre vitele. Eliot és
Vidnyánszky párbeszédet folytatnak a besározott emberi élet, a nagyvárosok
szennyének metaforikus ábrázolásában, a kórus alkalmazásában, az erőteljesen
költői és szabadverses szövegek színpadra állításában. Tóta Péter Benedek szerint
Eliot , irodalmi teológiájának specifikuma a szenvedés", ??! versei és verses drámái
(mint az Átokföldje, a Gyilkosság a székesegyházban vagy a Koktél hatkor) Visky
műveihez hasonlóan a fogság (pokol) mint létállapot analógiáját hordozzák.
Eliot drámái (Visky műveihez hasonlóan) többnyire szabadversben írt alkotások,
a Becket Tamás életét feldolgozó műben csak az elhangzó homília és a gyilkosok
beszéde követi a hagyományos drámaformát. Ugyanakkor az is elmondható,
hogy az általuk költőinek vagy poétikusnak nevezett színház kategóriájába so¬
rolható alkotások mindegyike átlépi a fogság-szabadság oppozíciót úgy, hogy a
szabadság elnyerését vagy a végső igazság megtalálását egy, az embert megha¬
ladó transzcendens dimenzióba helyezik. Ennek alapja a színházi előadás során
az általam liturgikusnak vélt metaforikus működés.
A kötetben elemzésre kerülő előadások mindegyikében a központi metafora
jelöltje egy-egy krisztusi életesemény vagy maga Krisztus. A Gyilkosság a szé¬
kesegyházban és a Johanna a máglyán című rendezésekben Beckett és Jeanne
d’Arc vértanúsága Krisztus önfeláldozására utal úgy, hogy az előadások — szent¬
miseformára emlékeztető — struktúrája, szimbolikája csak erősítik ezt az azo¬
nosságot. Míg a Mesés férfiak szárnyakkal című előadásban a negyedik király
Krisztus előképének tekinthető, a Halotti pompa traumatizált emberi testjei — az
előadásban végigvitt betlehemi, karácsonyi szál és a Borbély-versek zsidó-ke¬
resztény utalásainak hatására is — Krisztus testével azonosíthatók. A Bűn és
bűnhődés centrumában levő, Lázár feltámasztására utaló szövegrészlet pedig a
megváltásra, a bűntől, a haláltól való szabadulásra utal. Visky színházi világát
illetően a Tanítványok, az Alkoholisták, a Visszaszületés és A szökés nemcsak
szentírási történetekbe — szent három nap, az üres sír látogatása, Jób története
— helyezi a szereplőket, hanem magát a megváltás tematikáját dolgozzák fel. Míg
a szenvedő emberi testet középpontba helyező előadások — Caravaggio terminal,
21 Tóta Péter Benedek: A pokol: a purgatórium: a paradicsom, T. S. Eliot irodalmi teológiája,
Vigilia, 68. évf., 2003/7, 519.
+65 +