Oldal 54 [54]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
megszokott jelentések újragondolására. A költő Wilson A süket pillantása című
rendezését hat évvel később, 1971-ben látta Párizsban, amely egy végtelenné
tágított rituáléként egy gyilkosság pillanatát ábrázolta, élve az idő linearitásának
megbontásával, a színpadi szöveg háttérbe szorításával, a lassú, elnyújtott szí¬
nészi mozdulatokkal és a precízen kidolgozott színpadképek adta lehetőséggel."
Az amerikai rendező színháza a vallásos rituálé erejével hatott Pilinszkyre, akit
valószínűleg ez az élmény is megerősített abban, hogy a színházat valóságos
eseményként, a transzcendens dimenzió és ember találkozásának helyszíneként
is értelmezze: , Wilson minden bizonnyal a vallásos szertartások kimért nyugal¬
mát vette alapul. Pontosabban az áhítat, az álom és a bűntudat közegét. Színpa¬
dát a lassúság, a csönd és a mozdulatlanság uralja.""? Maczák felhívja a figyelmet
arra, hogy Pilinszky leginkább Paul Claudel motívumait használta alkotásaiban, "?
valamint nagy hatást gyakorolt rá a Szinetár Miklós által rendezett, a Szegedi
Szabadtéri Játékokon bemutatott Johanna a máglyán című szabadtéri előadás,
amely az orleans-i szűz életének legfőbb állomásait dolgozza fel oratorikus for¬
mában. A költő írja az előadás megtekintése után: , Bűn és szentség középkori,
sőt evangéliumi szókimondással kerül a helyére, ahogy az a középkori misztéri¬
umokban volt szokas, vagy ahogy azt a paraszti passidjatékokban tettek.”'”*
Pilinszky naplójában utal arra, hogy írásainak, valamint a számára ideálisnak
vélt színházi törekvéseknek is a szentmise struktúráját kell követniük: , Minden¬
nek, amit írok, a szent mise részének kell lennie.""" Másutt: ,Ha azonban egy
valóban új színházra gondolok: mintaképem a katolikus szentmise. A papok
csillagmozgása, a ministránsok gyerekes fegyelme és maguk a szépen hímzett
ruhák. Egyszóval: az a tiszta ellentmondás, amivel egyedül lehetséges a világ
talán legvéresebb drámáját fölidézni.""" Eliothoz hasonlóan ő is vissza akarja
terelni a színházat a vallási liturgiához, a szentmiséhez, amely formai elemeit
többször is megkísérelte színpadra alkalmazni. Pilinszky egy végtelen és kitágí¬
tott, mozdulatlan pillanatként értelmezi a szentmisét, mely a tőle távoli időben
és térben megtörtént húsvéti eseményeket jeleníti meg a jelenlét kölcsönösségé¬
nek fényében úgy, hogy a jelenlévők is aktív résztvevőkké válnak. Szentmise és
színház kapcsolatának kérdéseit feszegető írásai az egyszer megtörtént áldozat,
a dráma és a jelenlét kölcsönösségének fogalmait hangsúlyozzák. Hankovszky
állítása szerint a templomban jelenlevők érzékelhető valóságában nem történik
=
7 Sepsi: Pilinszky Jénos mozdulatlan szinhäza, 75-111.
Pilinszky: Publicisztikai írások, 409.
73 Maczák: Papírdarabok, 12.
74 Pilinszky: Publicisztikai írások, 373.
75 Pilinszky: Naplók, töredékek, Budapest, Osiris, 1995, 87.
76 Pilinszky: Beszélgetések Sheryl Suttonnal.
=
72
¬
=
¬
=
« 52 ¢