Oldal 44 [44]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
A szövegek ezen szintje a Logosz mint apofatikus beszéd, a költői szó tere, melyben
felfüggesztődik a leírt szóban rejlő óhatatlan redukció, s a szó újra a beszéd része lesz,
megszabadulva a tárgyiasultságban rejlő stabilitástól, az egysíkúságtól, a linearitás¬
tól, visszanyeri az írásbeliség előtti multimediális létezését, virtuális valóságainak
komplex egyidejűségét."??
Valére Novarina költői színháza más irányból közelít a poétikus színház eszmé¬
nyéhez. A francia alkotó rendezett Debrecenben, valamint több előadását mu¬
tatta be a Nemzeti Színház." A francia szerző jelentős szerepet tulajdonít a
szavaknak: a költői, teremtő, életre hívó szó rendezéseiben is különböző szinte¬
ken mutatja fel önmagát, visszaszerezve ezzel a létezésben való elsődlegességét.
Sepsi értelmezésében Novarina színháza a Logosz visszhangzását a térbe enge¬
di: a szavak és a beszéd segítségével a nyelv a színész passzív aktusán keresztül
megcselekszi önmagát, így a szöveg a színész testén át újraíródik, ismét életre
kel: „A szinész mint imitatio Christi szétabrazol (»dé-représente«) és lerombol¬
ja az emberi bálványt."
Bár az eddig felsorolt nemzetközi alkotók mindegyike a költészet és színház
összefonódásával kísérletezik, színházi formanyelvük jelentősen eltér egymástól,
törekvéseik mélye ugyanakkor alapvető hasonlóságokat mutat: a spirituális szfé¬
ra közelhozását a költészet (színpadra írt) nyelvével próbálják elérni. Az általuk
létrehozott alkotások szétfeszítik a színházi nyelv kereteit és szintetizálják a
nyelvtöredékek egymástól elkülönböző hangjait, a színpadi beszéd pedig a szín¬
ház versszerű megszólalását vonja maga után, és átlépve a megszokott verbalitás
határát, metaforikusságra törekszik.
Erős érveket a költői színház mellett a magyarországi recepció mindeddig nem
tudott felsorakoztatni," a színház és költészet kölcsönhatásával foglalkozó
magyar színháztörténeti fejezetek gyakorisága elenyésző a magyar recepcióban.
Sin Edina megállapítása szerint ,,A klasszikus magyar szinhaztorténeti és elmé¬
leti munkákat vizsgálva tehát látható, hogy a magyar dramaturgiai hagyományok
13:
a
Kukucska Csilla: Találkozás önmagunkkal a csend , zónájában" (Viktor Rizsakov színházi nyel¬
véről), Szcenárium, II. évf., 2014/5, 27—36.
A Képzeletbeli operett c. előadásra 2009-ben került sor Debrecenben, 2010-ben az Odéonban is
bemutatták. A Nevek erdeje 2016-ban volt megtekinthető a MITEM-en, az Imígyen szóla Luis de
Funés előadást szintén 2016-ban mutatták be a Nemzeti Színházban a MITEM keretein belül.
Sepsi: Kép, jelenlét, kenózis, 136.
Bécsy Tamás is bajba kerül T. S. Eliot Koktél hatkor c. alkotásának Várszínházban történt
bemutatója kapcsán: , Mivel a dramanak a legbensdébb szintje a szinjatékban nem képes meg¬
nyilatkozni, ami a műből megnyilatkozik, az a szerelmi kapcsolatok kérdésköre, amely - most
13:
s
13:
a
13
a
már innen nézve - mégis több, mintsem annyi, hogy kinek ki volt a szeretője, és hogyan békélt
meg." Bécsy Tamás: Ami megnyilatkozik, és ami rejtve marad, Színház, 20. évf., 1987/7, 29.
AQ ¢