Oldal 41 [41]
KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS AZ EURÓPAI SZÍNHÁZBAN
csak a szépen előadott nagymisében találok."""! Vélhetően a Gyilkosság a székes¬
egyházban választásakor inkább az elioti verses dc$ámaforma és ennek keresztény
rítusba ágyazottsága érinthette meg Vidnyánszky Attilát, amikor e verses drámát
megrendezte Beregszászban, és — kőszínház hiányában — templomokban ját¬
szottak. Eliot dramajaban nagy szerepet kap maga a kórus, amely nem csupán
Becket Tamás életének eseményeit kommentálja, hanem kiváló lehetőséget teremt
egy erős zeneiséggel bíró előadás megrendezéséhez is.
Paul Claudel — szintén szabadversre, olykor zsoltárszólamokra emlékeztető
— drámaszövegeiben szintén jelentőséget kap a zeneiség: , A hangot, a történet
és a cselekmény alatt megszólaló hangokat hallhatóvá kellett tenni, és ezért volt
nélkülözhetetlen, hogy a zenéhez forduljunk"? — vallja a francia költő Honeg¬
gerrel együtt létrehozott Johanna a máglyán című alkotásáról. Költészet, zene
és színház szoros összefonódására utalva érzékelteti, hogy ezek a művészeti ágak
egymástól elválaszthatatlanok. Claudel oratóriumát — Eliothoz hasonlóan — a
keresztény liturgiával is rokonítja: , amikor Ida Rubenstein asszony felkért arra,
hogy Johannának szenteljek egy énekkel és zenével megemelt drámai költeményt,
teljesen természetes módon mindjárt egy misefélére gondoltam"? — vallja a
szerző. Claudel elgondolása szerint tehát a zeneiség a liturgiával is rokon, a ke¬
resztény szertartás színpadra állíthatóságát pedig a költészet is segítheti. Claudel
gondolatmenetéből kiindulva a transzcendencia szavakkal nem elmondható, a
zene viszont megfelelő eszköz a kimondhatatlan érzékelhetővé tételére. (Meg¬
jegyzendő, hogy Vidnyánszky első rendezése a Nemzeti Színházban a Johanna
a máglyán című alkotás volt.) E kötet nem taglalja, de talán a Pilinszky-kutatók
foglalkozhatnának azzal a kérdéskörrel, hogy amikor a költő Robert Wilson
színházát a , tiszta költészettel" azonosítja, akkor az általa használt szókapcso¬
lattal utal-e tudatosan a poésie pure-re, a 19. század közepén megjelenő, intel¬
lektualitástól, elvont gondolatoktól, narratív elemektől megfosztott költészetre,
amelynek Stéphane Mallarmé volt az egyik kiemelkedő képviselője. (A Mallarmé
által tartott esteket a Pilinszkyre is nagy hatást gyakorló Claudel rendszeresen
látogatta.)
Artaud színpadköltészetében a zeneiség, a hanghatások szintén hangsúlyos
szerepet kapnak, a drámaszöveg viszont háttérbe szorul. Az általa megvalósí¬
121 Uo., 234.
222 Paul Claudel: Egy dithyrambus, ford. Pálfi Ägnes, Rideg Zsófia, Szcendrium, 1. evf., 2013/3, 59.
13 Uo., 60.
14 Vö.: ,Tiszta költészet. Ez a legnagyobb ereje. Mivelhogy más színház nem is létezik és soha nem
is létezett. Csak a költészet képes ugyanis ritka pillanatban integrálni az örökös széthullásban
levő világot, egyetlen forró és testvéri egységben fölmutatni meghasonlottságunkat." Pilinszky:
Publicisztikai írások, 663.
s 39 e