Oldal 40 [40]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
KÖLTÉSZET ÉS SZÍNHÁZ ÖSSZEFONÓDÁSA
A poétikus színházi hagyomány feltárásakor fontos leszögezni, hogy Patrice Pavis
francia szemiotikus költészet és színház kapcsolódási pontjainak elemzése során
megkülönbözteti a költészet a színházban és a színpadköltészet fogalmait, kü¬
lönbséget téve a verses szövegek színházban való alkalmazása és a rendezett
előadás, vagy a színpadkép poétikussága között. A Költészet a színházban szócikk
alatt Pavis a következőt írja: ,nem azt fontos tudni, hogy verset játszanak-e,
hanem azt, hogy a játszott szöveg nagyfokú költőiséget rejt-e magában, és hogy
ez a poétikai töltet milyen hatással lesz a színházi reprezentációra." Vagyis a
francia szemiotikus az előadás írott szövegének és a rendezés módjának poéti¬
kusságát egyaránt számontartja, és ezek működési mechanizmusára kíváncsi. A
rituális és költői színház párhuzamba állítása szempontjából fontosnak vélem
azt is, hogy Pavis a költői színházi forma sikerét abban látja, hogy ez a típusú
rendezés nem próbálja illusztrálni a költői szándékot, és nem színpadra vitel,
hanem , vegy írás cselekvéssé tételex (ahogy Derrida írja Villemaine munkájának
kapcsán), a rendezés rátalál a játék szabadságára, és arra kötelezi a nézőt, hogy
felhagyjon természetes lustaságával", valamint a távolságtartással."" Pavis véle¬
kedése — amely szerint a poétikus színház — cselekvésre készteti a befogadót,
meglátásom szerint nélkülözhetetlen nézőpont a rituális színház vizsgálata során.
Vagyis hangsúlyozza a költészet eszközeivel élő színházi forma — schechneri
értelemben vett — hatékonyságát.
Költészet a színházban kapcsán említésre méltónak találom T. S. Eliot
szabadversben írt, költői drámáit, amelyek kapcsán a szerző megfogalmazza,
hogy a prézai drama nem mas, mint a verses drama mellékterméke, valamint a
maradandó dolgok kifejezésére a vers a legalkalmasabb drámaforma."" A belső
konfliktusok, a saját emberi sors elfogadása és felajánlása, Isten létének keresése
vagy kérdőre vonása, valamint a kívülről jövő beavatkozás által létrehozott tel¬
jesség- és szabadságérzés állapota Eliot szerint nem írható le hagyományos
drámai dialógus formájában, mivel az emberfeletti dimenzióval való kapcsolat
nem önthető a nyelv hétköznapiságába. Vélhetően ezért szeretné visszavezetni
a színházat a keresztény szertartáshoz, és állítja egymás mellé a színházban
megélt élményt és a szentmisét: , De amikor a dráma már olyan távoli területek¬
re kalandozott el, mint manapság, nem az volna-e az egyedüli megoldás, ha
visszatérne a vallási liturgiához? És igazán kielégítő drámai élményt én ma már
18 Pavis: Színházi szótár, 250.
119 Uo., 252.
120 T.S. Eliot: Káosz a rendben, ford. Bódis Edit, Budapest, Gondolat, 1981, 233.
038