Oldal 38 [38]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
szertartásban való részvétel legfontosabb, legintenzívebb perceihez kötődik,"
az átváltoztatás pillanatát készíti elő és kíséri a bemutatott szertartás során. Az
a csend, amely a rituális színházi előadás során a befogadóban a transzcendencia
és a profán világ érintkezésének tekinthető, új jelentések megszületését és felis¬
merését kíséri a befogadóban.
Abban az esetben, ha a (színházyművészeti alkotás befogadása által annak
szemlélője is befogadtatik egy másik, őt meghaladó valóságba, a (színpad)kép
jelentése megszülethet benne, és jelenléttel telítődhet számára. A Visky által
meghatározott transzformáció köre alapján a műalkotás teret biztosít a szakra¬
litás megnyilvánulására, a forma beteljesítése felülírja a már megszokott jelen¬
téseket. A forma transzcendens tartalommal való betöltése olyan folyamat, amely
a műalkotás során létrejövő új jelentések hatására történhet meg, és a jelenlevők
aktív cselekvéseire — nyitottságára, önátadására — számít. A (színházi) szöveg
mindezek során olyan közösen megcselekedhető tapasztalattá válik, amely egy
eddigiektől eltérő követelményrendszert állít fel a résztvevők számára, és felül¬
írja az addig elfogadott gondolkodásmódot. A rituális színház mint a performansz
jelen időben számít a néző participációjára. Kovács Flóra Fischer-Lichte termi¬
nusait említve állapítja meg a jelenlevők részvételének fontosságát Visky A
szökés című drámájának elemzése során, szerinte a testi jelenlét , mediális felté¬
tele" az előadásnak, ahol a nézők , cselekvő" interakciója is szükséges." Visky
színházeszményének és az általa bevezetett transzformáció körének egyik alap¬
gondolata, hogy a színházi előadás célja a színészek és nézők által közösen vég¬
rehajtott cselekvés, amely során a résztvevők akár testi tapasztalatokat is átél¬
hetnek. A kolozsvári alkotó megfogalmazásával élve: nemcsak a színielőadás,
hanem minden műalkotás , oly mértékben válik sajátommá, hogy egyetlen lépést
sem tudok megtenni nélküle."
A színházi előadás új jelentésekkel való feltöltése Visky elgondolása szerint az
alapító esemény felidézésén keresztül történhet meg, amely során a színdarab
nemcsak a történetmondás által idézi fel a múltbeli eseményt, hanem a szcenika,
proxemika és a jelek használata is türközi azt. A transzcendensre való utalások
az előadás önkiüresítése révén vezethetik el a befogadót egy emberfeletti jelenlét
10 Diós István — Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon, XII., Budapest, Szent István
Társulat, 2007, 813.
M Kovács Flóra: A közösség a kortárs erdélyi drámában és színházban, Budapest, Fiatal Írók Szö¬
vetsége, 2013, 169.
12 Visky: Mire való a színház?, 80.
+36 »