Page 37 [37]
KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS AZ EURÓPAI SZÍNHÁZBAN
résztvevők határátlépése az előadásokban felidézett, újramondott (vagy újraját¬
szott) esemény intenzíven átélt jelenétől függ. Vagyis a forma az alapító esemény
felidézésével és megismétlésével — amnnyiben az alapító esemény a krisztusi
eseményekre utal — teret biztosíthat a transzcendencia megnyilvánulására. A
műalkotás a repetíció során kiüresítheti önmagát, és teret engedhet új jelentések
születésének: a krisztusi események felidézése új, az eddigiektől elkülönböző
jelentésekkel töltheti fel a színielőadást.
Értelmezésemben a formán azonban nem kizárólag a műalkotás formája ér¬
tendő, hanem a jelenlevők teste is: a rituális — és transzformatív — funkciójú
színházi előadás hatása ugyanis az emberi testben megélt tapasztalatokban ér¬
zékelhető. Ennek egyik megnyilvánulása, véleményem szerint, a forma (azaz az
emberi test) elnémulása, hangtalansága, vagyis a szubjektumról való elfeledke¬
zés. Pavis megfogalmazásával élve a jelenlevő néző először az esztétikai tapasz¬
talatban és az anyagiság megtapasztálásában merül el, érzékeli a teret, a színész
testét, hangját, az előadás zeneiségét vagy ritmusát, vagyis nem bontja tudatosan
jelekre az előadást, hanem ,az ottlétükben felkínálkozó dolgok csodálkozással
es nemasäggal sújtják.""" A hirtelen bekövetkező csend mind a művészeti alko¬
tások, mind az ember testi tapasztalatának meghatározó pillanata, nemcsak a
vallásos szertartások, de a rituális színházi előadások esetében is. Az elnémulás
azon testi tapasztalatok kísérője, amelyek a mély összefüggések megértéséhez,
az igazság megtapasztalásához vagy a szépség feltárulásához kapcsolódnak. A
keresztény spiritualitásában a transzcendencia egyik megtapasztalása a befelé
irányuló figyelemben, a szent iratokon vagy történeteken való gondolkodás köz¬
ben mehet végbe, a rituális színházi gyakorlat pedig azzal segíti a lélek transz¬
cendenciára való összpontosítását, hogy visszautal a több mint kétezer évvel
ezelőtti szenvedéstörténetre, valamint a Szentírás legnagyobb elnémulásesemé¬
nyére, Krisztus utolsó hét szavára a kereszten." Pilinszky szavaival élve: , Átad¬
ták őt az igazságszolgáltatásnak, az ácsoknak, a katonáknak, a kalapácsnak és a
kalapács méretű szegeknek. / Aztán csend lett és nyugalom. Az evangélium¬
ból tudjuk, miféle csend és nyugalom... S ez a csend arra kényszerít, hogy itt én
is elhallgassak."" A nagypénteki eseményekre utaló csend a gyász, a hiány
csendje: betöltésre váró vákuum. Olyan határállapot, amelyet csak egy, az embert
meghaladó esemény tud teljessé tenni. A sacrum silentium a keresztény
107 Pavis: Előadáselemzés, 26.
108 Diös Istvan — Viczidn Janos (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon, V., Budapest, Szent Istvan
Tärsulat, 2000, 781-784.
109 Pilinszky: Publicisztikai irasok, 786.
+ 35 +