Page 36 [36]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
összegyűlt jelenlevőkre is hatást gyakorol. A transzformáció körének centruma
meglátása szerint az alapító esemény, a forma és a jelentés hármasságának szín¬
padi megvalósulása, amely egy emberfeletti valóságba való átlépés lehetőségét
hordozza egy olyan színházi közegben, ahol a színpadi jelenlét az utalások ter¬
mészetétől függ." A láthatatlan láthatóvá tételét Brook is megfogalmazza, ami¬
kor az általa — tág értelemben használt, de rituális elemeket is magában foglaló
— , szent színházról" ír, jelezve, hogy a , szent színház" a minőség felé terelő im¬
pulzusokkal és energiazónákkal telített. , Ez a forrás nem a zajon, hanem éppen¬
séggel a csenden át hatol el hozzánk, és ezt nevezzük — mert hát szavakra még¬
iscsak szükség van — sszentnekx."" A transzformáció köre Visky olvasatában is
a láthatatlant teszi érzékelhetővé, az ember töredékességét az időtlenség tükrébe
helyezi, valamint magában hordozza a teljesség elérésének lehetőségét.
A forma — a transzformáció körén belül a transzállapot, vagyis az átváltozás
feltétele — Visky utalásait tekintve a műalkotás, a színházi előadások esetében
az éppen használt színházi formanyelv, amely utalásaival, szcenikájával, rituális
elemeivel egy alapító eseményt idéz fel. Az átalakulás Visky gondolatrendszere
alapján — a rítusokra jellemző módon - csak az események pontos felidézésével
kezdődhet el. Azoknak az archaikus mítoszoknak a felidézésével, amelyek az
emberi kultúra kísérői, az emberi élet ősi motívumai, és amelyek — Grotowski
megállapítása nyomán — már a társadalom jelentős része számára a tudattalan,
a fel nem ismerhető kategóriájához tartoznak. A rítusok egyik legfőbb ismérve
a periodicitás (ami magában foglalja az emlékezés lehetőségét): a hétköznapi
élettől elkülönülve kelt életre érzékszervekkel is megtapasztalható, cselekvések¬
re sarkalló esztétikai és szimbolikus eseményeket. A transzformáció körében a
repetíció az alapító tett utánzására hivatott, és — Visky elgondolása szerint — , az
igazi utánzás mindig átalakítást jelent"."" Vagyis a kiürült forma az emlekezes¬
sel, a felidézett szituációk megismétlésével, újraélésével hajt végre rituális cse¬
lekvést. Amennyiben a színházi előadások a rítusok követelményei szerint való¬
sulnak meg, olyan küszöbtapasztalatokat, határhelyzeteket hozhatnak létre,
amelyek megingatják a résztvevők stabilnak hitt, önmagukról vagy a világról
kialakított elgondolását: a Turner által meghatározott liminális vagy más néven
küszöbállapotba juttathatják az egyént. Van Gennep meghatározása szerint
a társadalom tagjai a szertartások során válnak azzá, akik valójában, és ezek a
rítusok ünnepivé és rajta keresztül elfogadhatóvá teszik a társadalmi kategóriá¬
kon belüli váltást."" A Visky által meghatározott transzformáció köre alapján a
103 Pilinszky: Publicisztikai irasok, 535.
1% Peter Brook: Az ördög neve: unalom, ford. Szántó Judit, Szinhdz, 25. évf., 1992/5, 36.
195 Visky: A különbözöseg vidékén, 7.
106 Yan Gennep: Átmeneti rítusok, 24.
+ 34 +