Oldal 31 [31]
KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS AZ EURÓPAI SZÍNHÁZBAN
bemutatója kapcsán a 2015-ös MITEM nemzetközi színházi fesztiválon. Számos
kultúrán, társadalmon átívelő színházi projektjei kapcsán azzal szembesült, hogy
az európai színház - ellentétben a primitív népek által bemutatott előadásokkal
— ma már nem más, mint üres rituálé: hiányzik belőle a rítusok eredményesség¬
re törekvő, transzfomációs erővel bíró hatása. Az olasz származású, de Dániában
színházat létrehozó alkotó szisztematikusan tanulmányozza az európai színház¬
tól eltérő, nem imitációra épülő színjátéktípusokat — kabuki, nó, bunraku, kathakali
-, és beépíti ezek elemeit az általa rendezett elődásokba amellett, hogy más
kultúrák mítoszait is inspirációs forrásként használja. Brookhoz hasonlóan ő is
bartereket hoz lére: az Odin Teatret különböző kontinenseken mutatja be elő¬
adásait, majd tanulmányozza a helyiek által bemutatott szokásait, rítusait. Barba
munkássága során többször utal arra, hogy a nem csupán drámaszövegre kon¬
centráló, a csoportmunka során létrejövő gondolatokra és víziókra fókuszáló
társulatok előadásai esetében a jelentések relatívvá válnak." Így olyan laborató¬
riumok jönnek létre, ahol előre meg nem határozott mentális út fejlődik ki, el¬
lentétben azokkal a kezdeményezésekkel, amelyekben minden előre kódolt és
pontosan dekódolható a néző által." Vagyis Artaud-hoz és Grotowskihoz ha¬
sonlóan olyan színházi előadások megteremtésén fáradozik, amelyekben a néző
cselekvő résztvevőként tud jelen lenni, és nem csak szembesül egy előtte eljátszott
történettel.
SZERTARTÁSSZÍNHÁZI KEZDEMÉNYEZÉSEK
Mircea Eliade kifejti, hogy a szentség a deszakralizált terekben, eseményekben is
áttetszik, a jelenlevő néző számára , egy abszolút valóság is megnyilatkozik, amely
ellentétben áll a körülötte levő végtelen tágasság nem-valóságával."" Eliade az
emberfeletti létezőt tartja valóságnak, amelyhez viszonyítva minden más, az ember
számára megtapasztalható dolog csak a világban-lét egy-egy eleme a profán és a
szakrális dimenzió határán. Vagyis maga a valóság nem az, ami az embert körülve¬
szi, hanem az a tapasztalat, ami az isteni jelenlét átélésével születik.
A színielőadásokban az átmenet olyan sajátos létmódként jelenik meg, amelyben a
státuszváltás a profánból a szakrális dimenzióba való átlépésben, a lélek átalakulá¬
sában, a megváltottság állapotának felismerésében történhet meg, a régi identitás
elföldelésében és az új személyiség megszületésében nyilvánulhat meg. A (színház)
79 Eugenio Barba — Nicola Savarese: A színész titkos művészete. Színházantropológiai szótár, ford.
Rideg Zsófia, Regős János, Budapest, KRE-LHarmattan, Károli Könyvek, 2020.
80 Uo., 190.
81 Mircea Eliade: A szent és a profán, ford. Berényi Gábor, M. Nagy Miklós, Budapest, Helikon,
2019, 16.
«29 «