Page 127 [127]
OCR
A DE VITA UTÓÉLETE némi előképzettséggel sem lehet egy esztendő alatt úgy elsajátítani, hogy aztán fordításokra merjen gondolni valaki. Linacre hazája legjelentősebb személyeinek orvosa volt, így itáliai élményeit és tanulmányait a legfelsőbb körökben oszthatta meg kortársaival. A királyon kívül kezeltje volt példaul Thomas Wolsey (1473-1530), VIII. Henrik lordkancellarja, York erseke, biboros; William Warham (1450-1532), VII. Henrik fö diplomatäja, elöbb London püspöke, majd Canterbury Erseke, az elözö lordkancellär, aki VIII. Henriket összeadta és megkoronázta (később VIII. Henrik közbenjárója VII. Kelemen pápánál a válás ügyében, az Oxfordi Egyetem kancellárja 1506-tól haläläig); Richard Foxe (1448—1528), lordpecsétőr, Durham és Winchester püspöke, az oxfordi Corpus Christi College alapítója; valamint a közeli barátok: Erasmus, Thomas More (Morus Tamás), John Colet és George Lily. Mivel ő volt az alapitöja és vezetője a Királyi Orvosi Kollégiumnak, e szervezet révén elképzelései és eszméi az egész orvostársadalomra kihatottak. S hogy Ficinót mennyire tisztelte, az rajta keresztül John Colet (1467-1519), a londoni Szent Päl Katedrälis dekänja munkásságában is megmutatkozott.?" Colet olvasta Ficino Theologia Platonicaját, Platón- és Plótinos-fordításait és talán a De vitát.?"? Ő is utazgatott Európában, azonban Ficinót nem volt alkalma személyesen megismerni, de levelezést kezdeményezett vele, és levélváltásaikat bemásolta Ficino Leveleinek 1495-ben megjelent kötetébe, melyet számos széljegyzettel látott el. Ezek a címszavaktól a rövid összefoglalásokon keresztül a hosszabb parafrázisokig terjednek, Sears Jayne ezeket adta ki könyvében fordítással, életrajzi kutatással és Colet saját munkáit a ficinói filozófiával párhuzamba állítva." Mindazáltal a legkorábbi dokumentum Ficino orvosi munkáinak angliai jelenlétéről egy 1570-es katalógus egy angol orvos könyvtárából, cím nélkül, csak a szerző jelzésével, így ez lehetett akár a De vita, akár a Consiglio contro la pestilenza latin fordítása (Epidemiarum antidotus) vagy a kettő együtt (gyakran szerepeltek így a kiadásokban). Viszont a De vita harmadik könyvéhez nagyon közelálló neoplatonikus szövegek fordításai, melyeket közvetlenül ez előtt készített (Proklos, Iamblichos, Synesios és Psellos) igen népszertivé valtak Anglidban.”*! Sears Jayne szerint a Henrik- és Erzsébet-kori angol tudósok és költők közül a következők köszönhetnek különösen sokat Ficinónak: a már említett John Colet humanista, aki név szerint hivatkozik írásaiban Ficinóra és Pico della Mirandolára, Edmund 277 Lásd Sears Jayne: John Colet and Marsilio Ficino, Oxford, Oxford University Press, 1963, 16—18. 278 Uo., 18, 1. ]j. 2799 Lásd előző jegyzetek. 280 Kaske: Introduction, 24. 281 Első kiadása Velencében, 1515-ban. Vö. Sears Jayne: Ficino and the Platonism of the English Renaissance, Comparative Literature, IV. évf., 1952, 220-221, 37. ]j.
