Page 63 [63]
A DE VITA LIBRI TRES TEMATIKÁJA, ELŐZMÉNYEI ÉS TANÍTÁSAI
foglalkozik, hat görög kézirata között pedig ott volt Ptolemaios Tetrabyblosa is.”
Antonio Benivieni azért is érdekes számunkra a De vita szempontjából, mert írt
egy hasonló tematikájú művet a helyes életmódról és a hosszú életet biztosító elő¬
írásairól De regimine sanitatis címmel, "? melyet Ficinóhoz hasonlóan Lorenzo
de"Medicinek ajánlott. Még két korabeli szerző dedikált asztrológiai tárgyú írást
Lorenzónak: a veronai Benedetto Maffei, "" aki a római kúriában volt jegyző, Breve
compendium de futuris eventibus rei rusticae címen az asztrológiai ismeretek
mezőgazdasági hasznosításának módjait foglalta össze számára, valamint a költő
és asztrológus Lorenzo Bonincontri,"" aki Nápolyban Aragóniai Alfonz, majd fia,
42 A kéziratok tematikus megoszlása: 1-21: filozöfiai; 22-28: logikai; 29-60: retorikai; 61-63:
egyhäzi; 64-136: orvosi; 137-145: asztrolögiai; 146-169: vegyes; szämozäson kivül hat görög
nyelvü kezirat. Läsd Bindo De Vecchi: La vita e l’opera di maestro Antonio Benivieni fiorentino.
(Atti della Societa Colombaria di Firenze degli anni 1930-31), Firenze, Societä Colombaria,
1931, 103-122; uö: Ilibri diun medico umanista fiorentino dei sec. XV; dai „Ricordi” di maestro
Antonio Benivieni, La Bibliofilia, XXXIV. evf., 1932, 293-301.
Antonii Benivienii: De regimine sanitatis ad Laurentium medicem, a cura di Luigi Belloni,
Milano, pubblicazione della Societa di patologia in occasione del 2. Congresso, Torino 8-10
giugno, 1951. A mű 1470 után nem sokkal keletkezhetett, Benivieni ugyanis így beszél róla
ajánlásában: , primuni nostruni in medicina preludium" — , első zsengénk az orvostudományban".
Benedetto Maffei (Verona, 1428 — Róma, 1494), két fivérével együtt fiatalon Rómába ment, a
Kúriában teljesítettek szolgálatot. Hármójuk közül Benedetto tett szert a legnagyobb tekintély¬
re úgy is, mint a humanizmus és az irodalomtudomány elkötelezett művelője és mecénása.
Elsőként adta ki Cicero leveleit (Epistulae selectae, Schömberger betűivel, Róma, 14.83), hatalmas
könyvtára nyitva állt minden kutató számára. Máig kiadatlan mezőgazdasági-asztrológiai
művét a párizsi Bibliothégue National 7583. sz. kézirata foglalja magába több levele és egy er¬
kölcsfilozófiai írása — Libellus de moribus suorum temporum — mellett, melyet Marco Balbönak
ajánlott. Lásd Anna Bedon: I Maffei e il loro palazzo in via della Pigna, Quaderni dell’Istituto
di storia dellarchitettura, XII. évf., 1998, 48; Paola Farenga: Editori ed edizioni a Roma nel
Rinascimento, Roma, Roma nel Rinascimento, 2005, 55-63, 129; Mario E. Cosenza: Biographical
and bibliographical Dictionary of Italian humanism, 2nd revised and enlarged ed., 3. kot.,
Boston, G. K. Hall & Co., 1962, 2054.
Lorenzo Bonincontri, költő, humanista, asztrológus (San Miniato, 1410 — Róma, 1491). Fiatalon
szabadságharcosként küzdött a firenzeiek hatalma ellen, majd zsoldosnak állt Francesco Sforza
seregébe. Miután súlyosan megsebesült, pisai birtokaira ment, majd Rómába, s végül Nápolyba
utazott, ahol Alfonso és fia, Ferdinando d/Aragona szolgálatába állt. Történeti műveket és ver¬
seket szerzett számukra. 1458-ban feleségét és két gyermekét elveszítette a pestisben; ugyanek¬
kor párfogója, Alfonso is elhalálozott. Ezután kezdett el az asztrológiával foglalkozni. Manilius
Astronomiconját saját kezűleg másolta le magának egy Antonio Beccadelli (a Panormita) által
kölcsön kapott kéziratból. A cataniai asztrológus, Tolomeo Gallina segítségével alapozta meg
asztrológiai tudását költeményeihez és kommentárjaihoz. A legnagyobb befolyású nápolyi hu¬
manista, Giovanni Pontano barátságát is élvezte, akihez latin nyelvű verseket írt, melyben annak
boldog házasságát dicsérte. Halálakor a sírversét is megírta, melyben ,nobilis astrologus”-nak
nevezi. Honvágya miatt Lorenzo de" Medicihez fordult, kegyeit a neki ajánlott asztrológiai
költeményével nyerte el, így költözött vissza 1475-ben Toszkánába. 1478-ban elfogadta a firen¬
zei sereg kapitányának, a pesarói Costanzo Sforzának a felkérését, hogy legyen családi törté¬
netírója és asztrológusa, az ő halála után 1484-ben Rómába ment, ahol az Accademia Pomponia
143
14.
ks
145
+61 +