Oldal 37 [37]
A DE VITA LIBRI TRES KELETKEZÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI
olyan fontos volt a négy testnedv közti különbségek megfigyelésében, mint az
érvágáskor tapasztaltak. Az epe és az epehólyag pedig az állatboncolások (és a
mindennapi tapasztalat) révén is jól ismert volt.
A továbbiakban Erasistratosszal és követőivel vitázva bizonyítja be, hogy igen¬
is szükség van a testnedvek képződésének ismeretére a gyógyításhoz, s rátér a
fekete epe képződésének ismertetésére, némileg ismételve magát. Hippokratésra
hivatkozva emeli ki a test tisztításának (méregtelenítésének) fontosságát: minden
testnedvre megvannak a megfelelő növényi, ásványi vagy állati eredetű orvossá¬
gok, ételek, amelyek alkalmasak az illető testnedv kivezetésére (vízhajtó, epehaj¬
tó stb. hatásúak). A fekete epének is léteznek hajtatói, melyek például az elefánt¬
betegséget vagy a rákot gyógyítják. Cáfolja azok téves nézetét, akik szerint
mindegy, hogy milyen betegségre adjuk, ugyanaz a hajtató alkalmas mindegyik
testnedv kivezetésére. A hetedik fejezetben pedig Erasistratos ellenében bizo¬
nyítja be, hogy a lép igenis hasznos szerv (hisz a fekete epe megtisztítását és ki¬
vezetését végzi), s hogy a testnedvek ismerete igenis hasznos a betegségek felis¬
merése szempontjából. Példaképpen az általánosan melankolikus betegségnek
nevezett kórt hozza fel, amelyet mindenki által ismert módon a fehér hunyorral
végzett tisztítókúrával gyógyítottak. A továbbiakban a szervezetben zajló tisztu¬
lási folyamatok jelentőségét és módjait ecseteli a gyógyulás szempontjából, s
Erasistratost (A láz fajtáiról) idézve rámutat, hogy még ő is használja a testned¬
vekről szóló tudást, annak ellenére, hogy azt hirdeti, haszontalan. A hippokratési
tudás elhallgatásával vádolja, s a Prognózisokból idézi azt a passzust is, amelyre
szerinte Erasistratosnak hivatkoznia és Hippokratést idéznie kellett volna.
A kilencedik fejezetben ígérete szerint a fekete epe felszámolásának módjairól
fog szólni, ehelyett azonban továbbra is azok nézeteit cáfolja, akik szerint ugyan¬
azok a hajtószerek alkalmasak bármely testnedv kivezetésére. A fejezet végén még
egy fontos megkülönböztetést tesz a szervezetben természetesen meglevő és a
természetellenesen képződött fekete epe között, amely betegségre utal.
Összegezve tehát, a Hippokratést követő Galénos szerint a természetes fekete
epe minden egészséges szervezetben megvan, születéstől a halálig, és a vér egy¬
fajta üledéke. Ettől különbözik a betegségeket okozó fekete epe, mely a vér vagy az
epe túlzott megaszalódása révén jön létre. A kettő közül veszélyesebb az, amely
az epéből származik. Az általa okozott betegségeket a fekete epe kihajtásával
(méregtelenítéssel) lehet gyógyítani: hajtószerekkel, megfelelő étrenddel, valamint
a képződését okozó tényezők megszüntetésével (illetve ellenkező hatásokkal)."
°° Vö. Philip J. van der Eijk (ed.): Hippocrates in Context: Papers Read at the XIth International
Hippocrates Colloguium, University Newcastle Upon Tyne, 27-31 August 2002, Leiden — Boston,
Brill, 2005; Philip J. van der Eijk: Medicine and Philosopy in Classical Antiguity: Doctors and
Philosophers on Nature, Soul, Health and Disease, New York, Cambridge University Press, 2005,
139-168.