empedoklési gondolatán felépülő nedvtan azonban a 19. századig az orvostudo¬
mány meghatározó része volt Európában és az iszlám kultúrában, így nem sö¬
pörhető félre egy mozdulattal, ha valóban meg kívánjuk érteni az ókori és kö¬
zépkori orvoslás módszereit. A mintegy három évszázadnyi hagyományt
tükröző Hippokratési Gyűjtemény, bármilyen eklektikus is,? az minden írására
igaz, hogy a gyógyítás a test harmonikus állapotának visszaállításán és a felbo¬
rult egyensúly betegséggel ellentétes hatások általi helyreállításán alapult.
A fekete epe fogalmát pedig ennek a hagyománynak köszönhetjük.
Mi tehát a fekete epe, ez a titokzatos negyedik testnedv, amelyet a 19. század
orvostudománya egyenesen kigúnyolt, mint légből kapott, tudománytalan fel¬
tételezést? Lássuk Galénos válaszát! Miután felvázolta kora szakirodalmának
állását a témáról, röviden összefoglalja, amit a három másik testnedvről tudni
kell. A bemutatás tapasztalati úton történik: mikor és milyennek láthatjuk ezeket,
milyen az ízük, a színük, az állaguk, a fajsúlyuk és megalvadnak-e vagy sem. Azt
is hangsúlyozza, hogy színük, állaguk, ízük alapján a vérnek, az epének, sőt a
nyálkának is többféle válfaja van, de megnevezésük azonos. Szóba kerül egy
ötödik típus is, amelyet fekete nedveknek neveznek (röviden feketéknek, de a
fordításban inkább a teljes kifejezést használtam). Tisztázza a névazonosságból
adódó félreértést, melynek révén ezeket a fekete epével keverték. Nem azonosak
a fekete vérrel, mert nem alvadnak meg, hanem a vér egyfajta seprőjét, üledékét
jelentik. Ezeket hányáskor vagy hasmenéskor lehet látni, és színükben ugyan
hasonlítanak a fekete epéhez, de hatásukban sokkal kevésbé veszélyesek, és
ízükben sem olyan maróak és kesernyések, mint az. A fekete epe tehát, melyet a
fentiekkel hasonló alkalmakkor lehet látni (és szagolni), a szagáról, ízéről és
romboló hatásáról ismerszik meg Galénos szerint, ugyanis sűrű állaga miatt nem
átmeneti károkat okoz a szervezetben - ahol épp jelen van -, hanem tartós és
súlyos roncsolást vagy elmérgesedést. A legmaróbb ecethez és a Holt-tenger
vizéhez hasonlítja, melyben minden élet elpusztul, s még , a légy sem kívánja
megízlelni". Származását tekintve a fekete epe többféle lehet: eredhet a fekete
nedvek vagy az epe túlságos kiszáradásából — mindkettő veszélyes, de az epéből
keletkező veszélyesebb. A fekete nedvektől az különbözteti még meg, hogy ennek
még a hányás vagy hasmenés útján való kiürülése is kockázatos, szemben a fe¬
kete nedvekével, amelyek esetében használ. A negyedik fejezettől a fekete epe
keletkezésének módját mutatja be Galénos. Ennek első fázisa a vér sűrűvé és
sötétté válása, amit a száraz és meleg testi alkat, az idő, a hely, az életkor és