Page 22 [22]
FRAZER-IMREGH MONIKA: ELETMOD, ASZTROLOGIA ES MAGIA A RENESZANSZBAN
Valószínűleg Biondi és Pisani munkájával párhuzamosan készült a témát szintén
régebb óta kutató Alessandra Tarabochia Canavero átültetése Sulla vita címmel,
mely olasz egynyelvű könyvben, tanulmánnyal, bibliográfiával és mutatókkal
együtt áll." Mindkét verzió elég jónak mondható.
Angol fordítás a legutóbbi modern munkákig nem született. A nem teljesen
megbízható Charles Boer-féle átültetés a klasszikus és hibás 1576-os Opera
omnia-kiadás alapján született 1980-ban; részletes kritikáját két év múlva
Michael J. B. Allen írta meg." Az 1989-es latin—angol nyelvű kritikai kiadás jó
egy évtizedes kutatómunka ereménye, ami azért sem csoda, mert mint beveze¬
tőjükben a szerzők, Carol V. Kaske és John R. Clark elmondják, ehhez a munká¬
hoz a filológiai és filozófiai ismeretek mellett orvosi — és hozzáteszem: orvostör¬
téneti, gyógynövénytani és asztrológiai — ismeretekre is szükség van. Nemcsak
a szövegkiadás, hanem a fordítás is elsőrendű és haszonnal forgatható.
Mielőtt az első és a második könyv tematikájának ismertetésébe fognánk, né¬
hány korabeli orvosi, illetve természetfilozófiai fogalmat tisztáznunk kell, ezek
nélkül ugyanis érthetetlenek lennének Ficino utalásai. Ezek a következőek: a szel¬
lem, a négy testnedv, a négy temperamentum és a testnedvek közül a fekete epe
mibenléte.
A SZELLEM FOGALMA GALÉNOSNÁL ÉS FICINÓNÁL
A szellem (spiritus) az ókori és középkori orvoslásban és természetfilozófiában
son
teljesen más jelentésű, mint az újkori filozófiában. Ficino Galénostól"? veszi át a
szellem fogalmát, "" mely itt (a De vitában) adott definíciója szerint: , a vér tiszta,
finom, meleg és világos párája", mely , a szív hője által a vér legfinomabb részéből
17 Marsilio Ficino: Sulla vita, ford., bev., jegyz. Alessandra Tarabochia Canavero, Milano, Rusconi,
1995.
18 Marsilio Ficino: The Book of Life, ford. C. Boer, Spring Publications, University of Dallas, Irving
Tex., 1980; Michael J. B. Allen: Book Review, Renaissance Quarterly, XXXV. évf., 1982, 69-72.
19 Galénosról (Pergamon, 129 — Roma, 201) a sz6veghez irt jegyzeteimben hozok tovabbi adatokat,
lasd még Frazer-Imregh Monika: Galénos, az orvos-filozéfus a testnedvekrél és a fekete epéről,
Orpheus Noster, X. évf., 2018/4, 73-97. Platén Timaiosa mintegy kiindulöpontja és egyben ka¬
nonja az egész galénosi medicinának. Bármely új vagy régi tudományos feltevés vagy nézet a
Galénos által értelmezett Timaios elméleti alapvetéséhez mérten bizonyul igaznak vagy hamis¬
nak írásaiban, ugyanakkor Galénos szerint minden új eredmény levezethető a Timaiosból,
mintha az már kezdettől fogva magába foglalt volna minden lehetséges tudást a természet
(vagyis a világegyetem és részei) felépítéséről és működéséről. A lélek felfogásában is visszatér
az eredeti platóni tanítás hármas felosztásához, ezért többen platonikus filozófusnak tekintik.
A galénosi gyógyításban három kulcsfontosságú tényező az élőlények működésének megértésé¬
ben a bensé természetes hé (Beppydtng — calor), az égetés-emésztés (katepyacia — coctio) és a
szellem (nveüna — spiritus). Ezek mar Aristoteles De generatione animalium [Az elölenyek
szaporodasa] cimti munkajaban is szerepelnek: Aristotle: Generation of Animals, with an English
50
+ 20 +