A fenti adatok és elemzés alapján az angol-magyar gépi fordított és utószerkeszett
szövegekben hasonló tendenciát figyelhetünk meg: mindkettőben jóval gyakoribb
a hogy és az egy használata, mint a nem fordított szövegekben. Ugyanakkor az
utószerkesztett szövegekben csökkent mindkét elem gyakorisága. Ez inkább a
hogy használatában figyelhető meg: a hogy gyakorisága magasabb a gépi fordított
szövegekben (2,896) a nem fordított magyar szövegekhez képest (0,7896), mint az
egy esetében (1,696 a gépi fordított szövegben és 0,8296 a nem fordított szövegek¬
ben). Az is látszik, hogy az utószerkesztés során nagyobb arányban csökkent a
hogy gyakorisága (a gepi forditott 2,8%-röl az utöszerkeszett szövegben 1,6%-ra),
mint az egy elem esetében (a gepi forditott 1,6%-röl az utöszerkesztett szövegben
1,3%-ra). A vizsgält minta meretenek korlätozottsäga miatt a fenti eredmenyek
csak tendenciäkat mutatnak.
A kvalitatív elemzés során az látszik, hogy a gépi fordításban a célhatározói
igeneves szerkezetek szinte minden esetben felemeléssel célhatározói mellék¬
mondatként jelennek meg a magyar szövegben. Ez a jelentésben nem feltétlenül
okoz zavart, de nehezíti az értést. A felemelés eredményeképpen a gépi fordítás¬
ban megjelenö hogy-gyal kezdödö tagmondatokat az utöszerkesztes során no¬
minális szerkezetre vagy más lexikai elemre cserélték, vagy a tárgyas alárendelő
tagmondatból kihagyták. Jóval kevesebb alkalommal (6) toldották be a hogy
elemet a gépi fordított szövegbe, mint ahányszor kihagyták. Leginkább olyan
esetekben, amikor a gépi fordított szöveg nehezen értelmezhető, így a mondat¬
határ felbontásával és a hogy betoldäsäval tette ertelmezhetöbbe a szöveget az
utöszerkesztö.
Az egy használatára irányuló kvalitatív elemzés során is az látszik, hogy na¬
gyobb számban hagyták ki az utószerkesztett szövegből (10), mint ahányszor
betoldották (6). Részben teljes átalakítás eredményeként marad ki az egy, illetve
grammatikai vagy lexikai csere eredményeként. Az egy kihagyása vagy cseréje a
fenti példákban jobban értelmezhető szövegeket eredményezett. Az egy utószer¬
kesztés során való betoldása azonban vagy nehezebben értelmezhető szöveget
hoz létre, vagy redundáns. Összességében elmondható, hogy az egy redundáns
használata jóval gyakoribb mind a gépi, mind az utószerkesztett szövegben, mint
a nem fordított szövegekben.
A fenti tendenciák lehetséges magyarázata, hogy mind a hogy, mind az egy
túlzott (redundáns) használata nehezíti a magyar mondat értését, de a hogy
esetében ez zavaróbb, mint az egy esetében. Látszólag az utószerkesztés során a
magyar szöveg érthetősége alapján döntöttek az utószerkesztők a hogy és az egy