Oldal 67 [67]
OCR
HOGYAN UTÓSZERKESZTENEK ŐK? Mivel az utószerkesztésre vonatkozó oktatási anyag még nem létezik, fontos lenne előbb megérteni, melyek az angol-magyar fordítás azon jellegzetességei, amelyekre a hallgatók figyelmét különösen érdemes felhívni. A tanulmány BA fordítói szakirányon tanuló (a fordítási szemináriumokat legalább egy éve látogató) hallgatók angol-magyar nyelvre géppel fordított szövegek két nyelvtani eleme — a hogy és egy — utószerkesztésében megfigyelhető kvantitatív tendenciák kvalitatív elemzését tartalmazza. AZ ELEMZÉS MÓDSZERTANA ÉS A VIZSGÁLT SZÖVEGEK JELLEMZŐI Az elemzéshez angol-magyar gépi fordított szöveg hallgatók által utószerkesztett szövegeiből készítettem mini, ad hoc korpuszt, mely összesen tizennégy fordítási feladatból állt össze. A hallgatói korpuszban megfigyelhető két nyelvtani elem használatának összehasonlításához készült egy összehasonlító korpusz a magyar— angol fordítási feladatok során használt forrásnyelvi, nem fordított magyar nyelvű szövegekből (tizennégy szöveg). A fordítási feladatok kb. 1000 leütésnyi szövegrészleteket tartalmaznak. Összesen négy korpuszt vizsgáltam: a tizennégy darab 1000 leütésnyi szöveg gépi fordított (továbbiakban: TLT MT HU) és utószerkesztett változata (továbbiakban: TLT PE HU), valamint tizennégy darab 1000 leütésnyi nem fordított magyar szöveg (továbbiakban: SLT HU) alkotja. A fordítások alapjául szolgáló angol szövegek (SLT EN) és a három magyar nyelvű korpusz általános jellemzőit az alábbi táblázat foglalja össze: 1. táblázat. A vizsgált szövegek általános jellemzői. SLT EN SLT HU TLT MT HU TLT PE HU Szavak 2374 2055 2017 2001 Mondatok 116 73 120 127 Mondatsűrűség 20,5 28 17 16 Az angol (SLT EN) és magyar (SLT HU) nem fordított, eredeti nyelven írt szövegekben megfigyelhető, hogy a magyar nyelvű, nem fordított szövegekre sokkal inkább jellemző a mondatsűrűség (28), míg az angolban ez alacsonyabb (20,5). A magyarra gépi fordított (ILT MT HU) és utószerkesztett (TILI HU PE) szövegek adataiban lényeges különbség nem figyelhető meg, az azonban érdekes, hogy az utószerkesztett magyar korpuszban a legmagasabb a mondatok száma (127), magasabb, mint a forrásnyelvi angol szövegben. Ez feltehetően azzal magyarázható, hogy a magyar utószerkesztés során többször alkalmaztak a hallgatók mondatfelbontást, míg a gépi fordítás során javarészt megmaradtak a +65 +
