Oldal 33 [33]
AZ UTÓSZERKESZTÉS HÁTTERÉBEN ÁLLÓ KOMPETENCIAELEMEK
alapján értékelt. A dolgozat kutatásmódszertani szempontból nagyon fontos
előfutára lehet további vizsgálatoknak, ugyanakkor a kutatás ebben az esetben
is a statisztikai fordítás időszakában készült, ezért eredményei a neurális gépi
fordítás megjelenése után sajnos már kevéssé relevánsak.
Bár a neurális gépi fordítás alapelveit már az 1940-es években megfogalmaz¬
ták (Yang Zijian Győző""), sorozatos fejlesztések után a 2010-es években vált
igazán elterjedtté és népszerűvé. Mérföldkőnek tekinthetjük 2016 novemberét,
ugyanis ekkor állt át a Google-fordító is a neurális modell használatára. A magyar
nyelv viszonylatában a neurális gépi fordítás megjelenése áttörést jelentett: nagy¬
mértékben javult a gépi fordítások outputjának minősége, és vált ennek követ¬
keztében realitássá az utószerkesztés mint a fordító munkájának része.
Ezt követően a magyar szakirodalomban is megnövekedett a gépi fordítással, az
utószerkesztéssel és annak oktatásával foglalkozó publikációk száma. Emellett több
szakmai fórum és konferencia központi témája volt a gépi fordítás és az utószer¬
kesztés (BME INYK Őszi Konferencia 2022;5° TransELTE 2023; illetve a jelen kötet
hátteréül szolgáló KRE Szakfordító Szakmai Nap, 2023). A jelenleg elérhető magyar
nyelvű tanulmányok legtöbbször az utószerkesztés oktatására koncentrálnak, és
elsősorban elméleti fejtegetések, intuitív ötletelés és egyéni tapasztalatok útján
próbálják felvázolni, mikor és hogyan kellene az utószerkesztést tanítani (pl.
Mohácsi-Gorove Anna," Veresné Valentinyi Klára, ? Szlávik Szilárd"?). Kivételt je¬
lent Götz Andrea" kutatása, aki azt vizsgálta, hogy a fordítóképzésben részt vevő
hallgatók utószerkesztés során mennyi és milyen típusú (fölösleges, szükséges vagy
ajánlott) hibajavítást végeznek. Eredményei szerint a hallgatók számos szükséges és
ajánlott javítást nem végeznek el, és a javításaik jelentős része fölösleges. Az egyes
alcsoportok között a szerző nem talált szignifikáns különbségeket. Szintén a hibák¬
ra és a hibafelismerésre fókuszál, azonban hivatásos fordítókat is bevon
49
Yang Zijian Győző: A Gépi fordítás és a neurális gépi fordítás, Modern Nyelvoktatás, 24. évf.,
2018/2-3, 129-139.
Robin Edina — Eszenyi Réka: BME TFK Oszi Konferencia. Translating Europe Workshop (Budapesti
Müszaki es Gazdasägtudomänyi Egyetem, Gazdasäg- és Tärsadalomtudomänyi Kar, Idegen
Nyelvi Kôzpont, 2022. szeptember 30.), Forditästudomäny, 24. évf., 2022/2, 184-191.
Mohácsi-Gorove Anna: Kifogástalan, vagy csak elég jó? A gépi fordítás oktatása a minőség
tükrében, in Kóbor Márta — Csikai Zsuzsanna (szerk.): Iránytű az egyetemi fordítóképzéshez,
Kontraszt, Pécs, 2017, 173—196.
Veresné Valentinyi Klára: A gépi fordítás kihívásai a szakfordítóképzésben, Porta Lingua, 2022,
69-80.
Szlávik Szilárd: Módszertani adalék az utószerkesztési (PE) kompetencia fejlesztéséhez, Modern
Nyelvoktatas, 29. evf., 2023/1-2, 35-48.
54 Götz Andrea: Az angol-magyar hallgatöi utöszerkesztes tulajdonsägai, Alkalmazott Nyelveszeti
Közlemenyek, 15. evf., 2022/3, 148-160.
u
DS
u
0
+ 31°