A kérdés ezek után az, hogy a gépi fordítás felsorolt hibatípusai közül melyek a
leggyakoribbak, melyek azok, amelyeket részleges utószerkesztés során minden¬
képpen javítani kell, melyek azok, amelyeket a teljes utószerkesztés során érdemes
javítani, melyek azok, amelyeket a humán fordító nem követ el (és így feltételez¬
hetően gépi fordítású szöveg utószerkesztése során felismeri), és melyek azok,
amelyeket a humán fordító is hajlamos elkövetni (és így feltételezhetően gépi
fordítású szöveg utószerkesztése során nehezebben ismer fel).
A fenti kérdések előzetes vizsgálata céljából tájékozódó jellegű kísérletet vé¬
geztem. Tíz szakfordítóképzésben részt vevő hallgatót kértem meg, hogy gépi
fordítás és más fordítástámogató eszközök (MEMO0O) segítsége nélkül, csak
párhuzamos szövegek és internetes keresés segítségével fordítsanak le egy me¬
zőgazdasági szaklapban megjelent cikket angolra (a cikket és gépi fordítását,
illetve utószerkesztett változatát lásd a Függelékben). A képzésben részt vevő
hallgatók többsége a MATE-n dolgozik oktatóként vagy kutatóként. A feladat
önkéntes volt. Öt fordítás érkezett be.
A cikket a DeepL Translate-tel lefordittattam angolra, azonositottam a hiba¬
san fordított szegmentumokat, és ezeket összehasonlitottam a hallgatök fordi¬
tásainak megfelelő részeivel, azt vizsgálva, hogy elkövette-e a hallgató ugyanazt
a hibát, mint a számítógép. Két kivétellel (lásd az 5. és a 10. szegmentumot) csak
azokat a hibákat vettem figyelembe, amelyeket részleges utószerkesztés során
mindenképpen javítani kellene. A hallgatói fordításokban esetlegesen előfordu¬
ló egyéb hibákkal nem foglalkoztam. Ezután a gépi fordítást utószerkesztettem.
A 2. táblázat első oszlopában a sorszámot látjuk, a másodikban a DeepL
Iranslate által elkövetett hibákat, a harmadikban az utószerkesztésben javasolt
megoldást, a negyedikben azt, hogy a hallgatók közül hányan követték el ugyan¬
azt a hibát, míg az ötödik oszlop a hiba okát, illetve típusát jelöli meg.