OCR
NÉZŐK ÉS RÉSZTVEVŐK reflektáltságát az előadás egyik kulcsjelenete demonstrálja. A másnapos feleségének (aki hosszan ismétli, hogy , dohányboltban dolgozom, de most gyesen vagyok") vajas kenyeret kenő férfi az aberrációban gyönyörködő Orvos előtt prezentálja délamerikai otthonának makettjét. S miközben precízen leírja azt a helyet, ahol a hozzá legközelebb álló emberekkel él, apanelközösség folyamatosan kokózó tagjai egy Google Maps program megelevenedő elemeiként illusztrálják az elmondottakat: jönnek, mennek, csúsznak, másznak a Kaszás Attila-terem falain lévő nyílásokon. Majd felmennek a színpadra, hogy annak falain, illetve hűtőjén keresztül közlekedve a számukra és Marie számára is való világ (szappanoperák, főzőműsor, lakásátalakító show, pornófilm, természetfilm) alakjaiként: Dumbledorként és Gandalfként, de mindenekelőtt SenorEzreddobosCiaiaitóként teremtsenek olyan pszeudo életteret, amelynek csak néhány viszonylag lassú, ezért viszonylag bensőséges pillanat kölcsönzi a valószerűség érzését. S ezek a mozzanatok értelemszerűen Woyzeck és Marie együttélésének azok a pillanatai, amikor a multimediális káoszhoz szoktatott nézői tekintet egész egyszerűen megpihen két egymásra figyelő színész olyan hétköznapi cselekvésein, mint a vaj kenyérre, majd egymásra kenése, a megcsalattatás testközeli megtapasztalása, illetve az ölelésként színre vitt gyilkosság." A színházi látvány és hangzóság , klasszikus" nézői ingerküszöbét kétségkívül provokálja az egyedi Büchner-fragmentumokat újra és újra megismétlődő epizódokká definiáló montázstechnika. Ritmusa viszont nagyon is rokon az Instagramon szörfölők képfelismerési és -váltási sebességével — leginkább ez indokolja az előadásért rajongó fiatalok nagy számát. S ezzel a hihetetlenül energikus és velejéig teátrális (vagyis csak annyiban , dél-amerikai", amennyiben a sorozatfüggés állapotát megidéző) valóságképpel egyaránt, de nem egyformán ellentétes Szabó Mátyás Péter nézőkkel körülvett hófehér páston és Hegymegi Máté földből kiemelt életfa körül játszódó rendezése. Az első esetben mozdítható és bejátszható fekete kockák között zajlik egy „teboly dramatizälta lélek alogikus, vizionárius világát [színre vivő] elmejáték"."" Az absztrakt térszervezés státuszjátékok soraként fényképezi egymásra a dráAz aktivitás azonban aszimmetrikus marad, a nézők csak tárgyai az interakciónak, sosem valódi részesei. Felmehetnek a színpadra, ha engedélyezik számukra, de akkor is csak színészi instrukció alapján mozognak, ennyiben tehát gyerekszerepben maradnak: Woyzecket dobálják meg borsóval, persze csak fegyelmezetten, amikor erre megkérik őket, vagy Arany János iskolás osztályát játszatják el velük." Nagy Klára: Rocksztárok. A Sztalker Csoport portréja, Színház, 52. évf., 2019/4, 19. Vö. , A türelmetlenebbé vált nagyvárosi észlelés gyorsítást kíván, amit a színházban is megtalálhatunk." Lehmann: Posztdramatikus színház, 68. Vö. Balassa Péter: , Mint egy nyitott borotva...". Georg Büchner Woyzeck-töredékéről és a szegények antropológiájáról, in uő: A másik színház, Budapest, Magvető, 1989, 82. e 158 e