Page 155 [155]
OCR
Kiss GABRIELLA: CON-VIVERE! — GONDOLATOK A , RÉSZVÉTEL KORÁNAK" SZÍNHÁZÁRÓL fiktív világát, s miközben emberi nyelven nem kommunikálhatunk, valós problémákkal találkozunk, s ebből valós (ön- és csoportismereti) tudásra és tapasztalatra teszünk szert." Az Animal City Klub aktuälis „gyülesekent” inszcenirozott drámaórán ugyanis az történik velünk, ami egy állattal történhet, és abban dönthetünk, amiben egy állat dönthet.°? Egy kezitükör segitsegevel lelassulunk, figyeljük magunkat és egymást, eleséget gyűjtünk és rejtünk, vackot építünk, kapcsolatot teremtünk vagy épp elbújunk. S mire leszáll a vaksötét éj, már csak a dzsungel hangjai és emberállatok vonyítása, makogása, vijjogása, illetve a professzionális technikával létrehozott vihar és az éhes állatemberek vélt vagy valós erőszakossága okozta páni félelem marad. Vagyis miközben saját ritmusunkban felépítjük és végigéljük egy állat biográfiáját, nem degradáljuk őket a reprezentáció tárgyává. Épp ellenkezőleg: a nekik tulajdonított készségek és képességek (koncentrált figyelem, testtudatosan láthatatlanná és mozdulatlanná válás, felvállalt agresszió) révén érthetjük meg azt az énünket, amely reggelre kelve vagy képes a hatalmas tábortűz köré települni, és szótlanul megosztani a másikkal az eddig elrejtett diót, mogyorót, vagy tovább dobálózik, és saját társát rakja fel a tűzre égő áldozatként. S ez az az (előadásról előadásra más, a néző-résztvevő játékossá válásától függő és a színész-drámatanár mindenkori felelősségét igazoló) döntés, amelynek fókuszában az animal studies alábbi tétele áll: ,ember — bullshit = ällat”.°* Végső soron az ember önnön tökéletesíthetőségébe vetett hitének kiemelt státuszától (a művelt polgár színházának antropocentrizmusától) vett búcsú koncipiálja azokat a műfajokat is, amelyek , sérült", , alkalmatlan", , rendellenes" 499 testben létező vagy önmagukat , laikus", , képzetlen" , rendhagyó" módon színre 52 Vö. , A dráma olyan csoportos játéktevékenység, amelynek során a résztvevők képzeletbeli (fiktív) világot építenek fel, majd ebbe a képzeletbeli világba szereplőként vonódnak be." Kaposi László: Mia drama és mi nem az?, in Liptäk Ildikö (szerk.): Tanitasi drama. Dramapedagögia a hátrányos helyzetű tanulók integrált nevelésének szolgálatában. Segédlet tanfolyami hallgatók számára, Budapest, Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság, 2008, 3. 53 A csoport szerepbe helyezésének , gyűlés" nevű drcrámapedagógiai konvenciójához lásd Jonothan Neelands: Konvenciök, ford. Szauder Erik, in Kaposi Läszlö (szerk.): Dramapedagögiai olvasökönyv, Budapest, II. Kerületi Kulturális Közhasznú Nonprofit Kft., 2013, 142. 54 Vö. Joe Zammit-Lucia: Practice and Ethics of the Use of Animals in Contemporary Art, in Linda Kalof (ed.): Ihe Oxford-Handbook of Animal Studies, Oxford, Oxford University Press, 2017, 121-145. Vö. , A jó előadásnak egyetlen képbe kell sűrűsödnie, egy organizmus, egy állat képébe. [...] Egy olyan színházban, ahol a jus naturale érvényes, egy fenyőnek vagy egy kecskének ugyanolyan súlya van, mint az embernek. Az értékek a szeretet különleges rendszere szerint rendeződnek újra, úgy, ahogy egy anya tekint a gyermekeire: számára mind ugyanolyanok, akár csak a tojások. Minden élő dolog sszínészx. Az emberiségről beszél -— és a lelket hordozó állat a színész eidosz hiposztázisa, árnyéka, akadálya, álma, vágya, nyelve, teste, pathosza, ethosza, rüthmosza. Ezért a színész mozgását az állatéval összeolvadva, magmaként látom magam előtt." Romeo Castellucci: Az állati lét a színpadon, ford. Oláh Tamás, Iheatron, 16. évf., 2022/3, 148. e 153.
