Kiss GABRIELLA: CON-VIVERE! — GONDOLATOK A , RÉSZVÉTEL KORÁNAK" SZÍNHÁZÁRÓL
fiktív világát, s miközben emberi nyelven nem kommunikálhatunk, valós prob¬
lémákkal találkozunk, s ebből valós (ön- és csoportismereti) tudásra és tapasz¬
talatra teszünk szert." Az Animal City Klub aktuälis „gyülesekent” inszcenirozott
drámaórán ugyanis az történik velünk, ami egy állattal történhet, és abban
dönthetünk, amiben egy állat dönthet.°? Egy kezitükör segitsegevel lelassulunk,
figyeljük magunkat és egymást, eleséget gyűjtünk és rejtünk, vackot építünk,
kapcsolatot teremtünk vagy épp elbújunk. S mire leszáll a vaksötét éj, már csak
a dzsungel hangjai és emberállatok vonyítása, makogása, vijjogása, illetve a pro¬
fesszionális technikával létrehozott vihar és az éhes állatemberek vélt vagy valós
erőszakossága okozta páni félelem marad. Vagyis miközben saját ritmusunkban
felépítjük és végigéljük egy állat biográfiáját, nem degradáljuk őket a reprezen¬
táció tárgyává. Épp ellenkezőleg: a nekik tulajdonított készségek és képességek
(koncentrált figyelem, testtudatosan láthatatlanná és mozdulatlanná válás, fel¬
vállalt agresszió) révén érthetjük meg azt az énünket, amely reggelre kelve vagy
képes a hatalmas tábortűz köré települni, és szótlanul megosztani a másikkal az
eddig elrejtett diót, mogyorót, vagy tovább dobálózik, és saját társát rakja fel a
tűzre égő áldozatként. S ez az az (előadásról előadásra más, a néző-résztvevő
játékossá válásától függő és a színész-drámatanár mindenkori felelősségét iga¬
zoló) döntés, amelynek fókuszában az animal studies alábbi tétele áll: ,ember
— bullshit = ällat”.°*
Végső soron az ember önnön tökéletesíthetőségébe vetett hitének kiemelt
státuszától (a művelt polgár színházának antropocentrizmusától) vett búcsú
koncipiálja azokat a műfajokat is, amelyek , sérült", , alkalmatlan", , rendellenes"
testben létező vagy önmagukat , laikus", , képzetlen" , rendhagyó" módon színre
52 Vö. , A dráma olyan csoportos játéktevékenység, amelynek során a résztvevők képzeletbeli (fik¬
tív) világot építenek fel, majd ebbe a képzeletbeli világba szereplőként vonódnak be." Kaposi
László: Mia drama és mi nem az?, in Liptäk Ildikö (szerk.): Tanitasi drama. Dramapedagögia a
hátrányos helyzetű tanulók integrált nevelésének szolgálatában. Segédlet tanfolyami hallgatók
számára, Budapest, Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság, 2008, 3.
53 A csoport szerepbe helyezésének , gyűlés" nevű drcrámapedagógiai konvenciójához lásd Jonothan
Neelands: Konvenciök, ford. Szauder Erik, in Kaposi Läszlö (szerk.): Dramapedagögiai olvasö¬
könyv, Budapest, II. Kerületi Kulturális Közhasznú Nonprofit Kft., 2013, 142.
54 Vö. Joe Zammit-Lucia: Practice and Ethics of the Use of Animals in Contemporary Art, in Lin¬
da Kalof (ed.): Ihe Oxford-Handbook of Animal Studies, Oxford, Oxford University Press, 2017,
121-145. Vö. , A jó előadásnak egyetlen képbe kell sűrűsödnie, egy organizmus, egy állat képébe.
[...] Egy olyan színházban, ahol a jus naturale érvényes, egy fenyőnek vagy egy kecskének ugyan¬
olyan súlya van, mint az embernek. Az értékek a szeretet különleges rendszere szerint rende¬
ződnek újra, úgy, ahogy egy anya tekint a gyermekeire: számára mind ugyanolyanok, akár csak
a tojások. Minden élő dolog sszínészx. Az emberiségről beszél -— és a lelket hordozó állat a szí¬
nész eidosz hiposztázisa, árnyéka, akadálya, álma, vágya, nyelve, teste, pathosza, ethosza, rüthmosza.
Ezért a színész mozgását az állatéval összeolvadva, magmaként látom magam előtt." Romeo
Castellucci: Az állati lét a színpadon, ford. Oláh Tamás, Iheatron, 16. évf., 2022/3, 148.