Oldal 146 [146]
NÉZŐK ÉS RÉSZTVEVŐK
sem.!° De nem jöhetne létre olyan — a társadalomra, az osztályra és a miliöre
koncentráló , régi" szociológia szemében , strukturálatlan és bizonytalan" —
közösség sem, melynek dinamikáját az önmagammal és a másokkal való törődés
közötti bináris oppozíció (önzés kontra önzetlenség) egymásba omlása határoz¬
za meg. Az a foucault-i értelemben vett öngondozás, mely , valódi szociális
gyakorlat [...], nem szigetel el az emberi közösségtől, épp ellenkezőleg, teljes
mértékben ráutal erre a közösségre, hiszen xyaz önmagunkhoz fűződő, alapvető
viszonynak kell lehetővé tennie a szubjektum számára, hogy egy emberi közös¬
ség tagjaként fedezze fel önmagát, amely, a vérrokonság ereje által, az egész
emberi nemmel való azonosulást is magában foglalja."
Talán ezért több mint véletlen, hogy épp a Konvivalista Manifesztum 2013-as
megfogalmazásának évében volt utoljára látható az az előadás, amely két dolgot
is legitimált a hazai színházi szakma szemében. Az egyik az alkalmazott
színházítudomány) kulcsfontosságú problémafelvetése volt: , Mihez kezdünk
azzal a dilemmával, hogy a világ nyomorúságáról szóló színházi előadások elő¬
feltétele szükségképp az a jólét, ami többé-kevésbé áttételesen ezen a nyomorú¬
ságon alapul? A hely, ahol megfogalmazódik a kritika, mindig privilegizált, és ez
a legkisebb független színpadra is igaz." A mäsik a drämapedagögiai eszközök
és a színházi nevelés mibenléte. A 2013-ban már nem , színházként", hanem
„kortärs müveszeti központként" és , társadalmi műhelyként" működő Krétakör
A papnő című produkciójának hatástörténeti jelentősége ugyanis abban is áll,
hogy ráirányította a figyelmet egy, a magyar színházi köztudatban és úgy álta¬
lában a hazai közgondolkodásban 2011-ben (sem) az őt megillető helyen kezelt
szakmára."
16 Vö. Takács Gábor: , Konstruktív" dráma avagy a tanítási dc$áma kapcsolódása a konstruktivista
pedagógia néhány alapfogalmához, in Deme János (szerk.): , Konstruktív" dráma, Budapest, Káva
Kulturális Műhely — AnBlokk Egyesület, 2009, 26—44.
Boike Rehbein: Das Kollektiv in der Soziologie. Gesellschaft, Klasse und Milieu, Zeitschrift für
Kultur- und Kollektivwissenschaft, Jg. 1, 2015/1, 11-28.
A bináris oppozíciók oszcillálásának performatív erejéről lásd Erika Fischer-Lichte: A
performativitas esztetikdja, ford. Kiss Gabriella, Budapest, Balassi, 2009.
Frederic Gros Situation du cours című munkáját idézi Cseke Ákos: Önmagam és mások kor¬
mányzása. A törődés etikai, politikai és teológiai dimenziója a kései Foucault-nál, Magyar Filo¬
zófiai Szemle, LXI. évf., 2017/4, 174.
Nicolas Stemann: Wir sind Oidipus. Überlegungen zum politischen Theater der Gegenwart,
Theater Heute, Jg. 57, 2016/3, 38, ford. Kricsfalusi Beatrix. Vö. Jászay Tamás: Körülírások. Feje¬
zetek a Krétakör Színház történetéből 1995-2011, PhD-disszertacid, Szeged, Szegedi Tudomany¬
egyetem, 2013. http://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/1924/ (Letéltés: 2023. julius 17.)
„Miközben a magyarorszägi színházi közgondolkodás ekkortájt még javarészt azzal a kérdéssel
volt elfoglalva, hogy a színházi nevelés hibrid műfaját a színház vagy a nevelés terminológiájával
közelítse-e meg, Schilling — mint pályája során oly sokszor — egy lépéssel már előrébb járt. A
karrierje során mindvégig a nem ismeretlen, ám többnyire kevesek által kitaposott úton járó
=
S
=
©
2
s
s ]44 e