OCR
TÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK fogalmával értelmezhető." Az elnevezés arra utal, hogy az ide tartozó jelenségek félúton helyezkednek el a formális (szervezett keretek között, erre a célra fenntartott intézményekben, rögzített célok elérése érdekében, tanári irányítással, , kötelezően" folytatott) és az informális (természetes módon, változatos helyszíneken, előre nem tervezett kimenettel, tanulói irányítással, ,szabadon" történő) tanulás között, amennyiben a hivatalos iskolarendszeren kívül, ugyanakkor pontosan meghatározott célokkal, jól strukturált formában zajlanak. Ha ezeket a színház összefüggésében akarjuk értelmezni, akkor az informális tanulást a spontán gyermekkori szerepjátékban, a formálist a művészeti iskolai keretek között megvalósuló színjátékos tanórában, a nem formálist pedig a színházpedagógiai foglalkozásokban vagy a színházi nevelési előadásokban ismerhetjük fel. A 20. század második felében megindult kutatások azt mutatták, hogy a modern ember világban való tájékozódását meghatározó tanulási folyamatoknak egyre csökkenő része kötődik a formális oktatási intézményekhez, s az időben előre haladva egyre nagyobb hányada zajlik ezeken kívül. Ez részben külső hatásokra vezethető vissza (pl. a tudásközvetítés elektronikus csatornáinak előtérbe kerülése), részben belső körülményekre (pl. a rögzített tudástartalmak válsága, a kompetenciaközpontú szemlélet előretörése vagy éppen ennek rendszerszintű akadályoztatása). Az átfogó tendenciák tekintetében egyértelműen a formális le- és az informális, illetve nem formális felértékelődéséről beszélhetünk. Hiszen míg hagyományosan az életút elején a tanulás informális, majd formális, végül nem formális módjai kaphatnak szerepet, addig ma már mindhárom forma folyamatos jelenlétével kell számolnunk. Ezzel párhuzamosan a tanulási ökoszisztéma is óhatatlan átalakuláson megy keresztül, részben a technológiai újdonságok, részben a radikálisan megváltozott társadalmi és gazdasági környezet miatt. A formális iskolarendszer többé nem bír kizárólagos szereppel a tanulási tartalmak közvetítését illetően, s ebben olyan versenytársai akadnak, amelyekkel sok tekintetben nem is tudja igazán felvenni a harcot. Ennek nyomán sokan sokféle értelemben szorgalmazták az iskola kinyitását, az oktatás és nevelés monopóliumának feladását, többek között azzal is érvelve, hogy a posztindusztriális, posztmodern, globalizált, hipermediális kultúrákban ennek amúgy sem lehet útját állni." § Komenczi Bertalan: Az Európai Bizottság memoranduma az egész életre kiterjedő tanulásról, Új Pedagógiai Szemle, 51. évf., 2001/6, 122-132; Tót Éva: Tanulási környezetek, Educatio, 17. évf., 2008/2, 183—192; Farkas Éva: A rejtett tudás. A nem formális környezetben szerzett tanulási eredmények hitelesítése, Szeged, Szegedi Tudományegyetem JGYPK Felnőttképzési Intézet, 2014. 7 Radó Péter: Az iskola jövője, Budapest, Noran, 2017. + A4 +