OCR
TÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK Összesen 298 intézményt kerestünk fel, és 118 programot néztünk meg személyesen. A kutatásban minden szervezet önkéntesen vett részt. Kivétel nélkül minden olyan szervezetet bevontunk a kutatásba, akik (i) megfeleltek az alacsonyküszöbű kritériumainknak, (ii) válaszoltak a megkeresésünkre, (iii) az adatfelvételi időszakban a kutatásba illeszkedő programjuk futott, és (iv) erröl tájékoztattak bennünket. Nem végeztünk semmilyen szelekciót vagy válogatást: aki küldött időpontokat, annak a programját meglátogattuk. Ez alapján feltehetően csaknem a teljes magyar szcénát lefedte a kutatás. Nem rangsoroltunk a programok között, nem minősítettünk, ehelyett összefoglaló képet adtunk a hazai tendenciákról; egyaránt közzétettünk statisztikai adatokkal alátámasztott eredményeket és megfigyeléseken alapuló elemzéseket. A kutatás során legjobb tudásunk szerint, a lehető legobjektívebb módon, azonos módszertan mentén közelítettünk a szakma minden érintettje felé. 2017-ben az InSite Drama az öt évvel korábbi kutatási eredmények alapján széleskörű egyeztetéssorozatot kezdeményezett, amely kísérlet volt a színházi nevelési / színházpedagógiai programok kapcsán egy széleskörű konszenzushoz közelítő (i) terminológia, (ii) minősítési rendszer és (iii) stratégia kialakítására. Az egyeztetési folyamat alulról jövő kezdeményezés volt, az elmúlt években számos szakmai fórumon megfogalmazott kérdésekre próbált meg reagálni. Arra tettünk kísérletet, hogy a területünket évek óta foglalkoztató kérdésekre önszerveződéssel és széleskörű szakmai vitával keressünk közös válaszokat. Ennek a folyamatnak az eredményeit egy újabb kötetben foglaltuk össze.? Az elmúlt tíz év során számos izgalmas és rendkívül szerteágazó kutatás irányult a területre, amelyből a 2017-ig tartó időszakot az imént említett kötet »Hogyan nézhet ki az elefánt?" című záró fejezetében már megkíséreltem áttekinteni. Ugyan az azóta eltelt hat évben még tovább növekedett a területet célzó kutatások száma, ma is vállalom az alábbi megfigyelést: Rendkívül fiatal és folyton változó területünket különféle nézőpontokból, különféle tudományos paradigmák mentén, különféle axiómákra alapozva, különféle logikával, módszertannal és metanyelvvel vizsgálja, alakítja kutatók garmadája, akik egymás szaknyelveit sem mindig értik: pszichológusok, szociológusok, kulturális antropológusok, neveléstudósok és színháztudósok. Ez a kánon kiegészül a terület leírására szavakat kereső kritikusokkal és szakírókkal, és kiegészül a saját praxisuk dokumentálására vállalkozó gyakorlati szakemberek ezerféle nyelvhasználatával is.? ? Cziboly Ádám (szerk.): Színházi nevelési és színházpedagógiai kézikönyv, Budapest, InSite Drama, 2017. 3 Uo., 214. +16 +