Oldal 11 [11]
OCR
ELőszó melynek origójában nem az ítélet, hanem a kritika áll." Ez esetben az esztétikai tapasztalat nem egyirányú tudásátadás, hanem olyan performatív folyamat, amely experimentálisan szerveződő terekben zajlik." A , színház" fogalma recepció és kreativitás, tradíció és innováció mindig relacionális, kizárólag történetiségében artikulálható játékában értelmezhető (vagyis semmiképp sem homogén, reduktív, esszenciális). A színházcsinálók pedig olyan , utcanindzsák",! akik pontosan tudják, hogy a látottak és hallottak nem fognak , kisimulni", nem rendelődnek alá a kiszámítható, vezérelhető és kontrollálható folyamatoknak. A tudatos tökéletlenség tehát egyfajta ars pedagogicává válik, s az a célja, hogy szándékosan rendszeren („a” szinhäzon &s „a” pedagögiän) kivülre helyezze a „szinhäzesemenyt”.' A 2010-es években ezt az önmagát , színházon innen — pedagógián túl" pozicionáló létmódot próbálta meg áttekinteni és teoretizálni az a két könyv, mely a kutatócsoport munkája során egyértelmű origóvá vált. Az egyik a Cziboly Ádám és Bethlenfalvy Ádám által 2013-ban írt Színházi nevelési programok kézikönyve. Ez a deskriptív áttekintés egységes szempontsor mentén mérte fel, milyen főbb színházi nevelési gyakorlatok léteztek az akkori Magyarországon, ami automatikusan érdemi (szakmai) párbeszédet kezdeményezett a dráma- és színházpedagógusok, illetve színházi nevelési szakemberek között. A másik munka a 2017-ben megjelent, Cziboly Ádám szerkesztette Színházi nevelési és színházpedagógiai kézikönyv. Az InSite Drama által koordinált és a színházi nevelés terminológiája, minőségbiztosítása és stratégiája kapcsán széleskörű konszenzusra törekvő kutatás ugyanis egyértelműen bizonyította: járható út a színházi nevelés, a színházpedagógia és a dc$úmapedagógia metszéspontjába helyezni az alkalmazott színháztudomány előadásfogalmát. Mi több: először artikulálódott teoretikus kérdésként az az egyre akutabbá váló probléma, hogy a ,részvételiség" és a közösségi alkotás mellett elköteleződött tevékenységek megvalósulását hogyan befolyásolja az intézményi háttér, jelesül, hogy a közoktatásban, a független szférában vagy a kőszínházi struktúrán belül zajlik-e. ® Hajo Kurzenberger: Der kollektive Prozess des Theaters: Chorkörper-Probengemeinschaftentheatrale Kreativität, Bielefeld, transcript, 2009. " Takács Gábor: „Konstruktiv” dräma, avagy a tanitäsi dräma kapcsolödäsa a konstruktivista pedagögia nehäny alapfogalmähoz, in Deme Jänos (szerk.): „Konstruktiv” drama, Budapest, Käva Kulturális Műhely — AnBlokk Egyesület, 2009, 26-44. 10 V6. Kricsfalusi Beatrix: Teatralitas és medialitäs, avagy miert nem definiälhatö „a” szinhäz?, Jatéktér, 9. évf., 2020/4, 3-18. u Vö. Vida Cerkvenik Bren: Miért nem az utcán csináljuk? Interaktív utcaszínházi kézikönyv, ford. Németh Nikolett Anna, Pintér Géza, Pécs, Sinum Színházi Műhely Egyesület, 2019, 77—84. » A ,szinhaz-, illetve dramaesemény” (theatre event / drama event) fogalmát lásd Edward Bond: The Hidden Plot, London, Methuen, 2000, 45. «Qe
