Oldal 118 [118]
116 / KÖMÜVES SÁNDOR
Az életmentő és életfenntartó kezelések visszautasítása:
passzív eutanázia?
Van olyan álláspont, mely szerint az életmentő és életfenntartó keze¬
lés visszautasítása egyenlő a passzív eutanáziával. Következésképpen
egyesek szerint Magyarországon is — minthogy hazánkban is lehető¬
ség van bizonyos feltételek fennállása esetén az életmentő és életfenn¬
tartó kezelés visszautasítására — a passzív eutanázia legális formájával
találkozhatunk.
Ez a korábban ismertetett eutanázia-meghatározások keretében
egyfelől azon feltétel mellett lehet igaz, ha az életfenntartó kezelés
elmaradása (meg nem kezdése vagy beszüntetése), vagyis az életfenn¬
tartó kezelés hiánya az eredményokozás összetevőjeként hozzájárul
a beteg halálának az előidézéséhez, vagyis a halál korábban követke¬
zik be, mint következett volna be akkor, ha kezelésben részesül a
beteg (a halál időpontjának realizálását tekintve a kezelés mellőzése
az eredményokozás összetevőit tekintve a betegség mellett szintén
szerepet játszik, vagyis ún. kofaktor).
Másfelől, ha nem szeretnénk egy személyt minden olyan ese¬
ményért felelőssé tenni, mely eseményt megelőzhetett volna, ám
mégsem tett semmit az eredmény bekövetkezése ellen, akkor és ál¬
talában az életmegrövidítés vonatkozásában a felelősség kritériumául
az adott személyt eredményelőidézési kötelezettséggel vagy eredmény¬
elhárítási kötelezettséggel kell felruháznunk. Egy személyt akkor te¬
hetünk felelőssé valamilyen mértékben (kizárólagosan vagy részle¬
gesen) egy beteg személy halálának az előidézéséért, ha bizonyos
feltételek fennállása mellett hivatásbeli kötelezettségéül szabjuk a
halál beálltának a rendelkezésére álló eszközökkel történő előidézését
(például Hollandiában, amennyiben teljesülnek a szükséges törvényi
kritériumok és az orvos elvállalja az eutanázia végrehajtását, akkor
az orvosnak megfelelő orvosi gondossággal kell megszakítania a be¬
teg életét) vagy a megakadályozását (a megakadályozás elmaradásá¬
val ekkor mulasztás valósul meg).
Amennyiben az eredményelhárítási kötelezettség azzal szűnik meg,
hogy a beteg az ellátás visszautasításához való jogának gyakorlásával
átvállalja a felelősséget az eredmény előidézéséért, úgy a beteg halá¬