Oldal 107 [107]
V. Életvégi döntések az egészségügyi ellátás keretében. ! 105
az értelmetlenség érzései, melyek a totális fájdalom legmélyebb részeit
alkothatják, spirituális szükségletek" (Saunders 2006, 180).
Saunders a , spirituális fájdalom"? kifejezésének esszenciális erkölcsfilo¬
zófiai perspektívát ad, melyben központi szereppel az emberi cseleke¬
detek erkölcsi értelemmel való telítettségének illetve értelemhiányának
vizsgálatát látja el. A különböző - a spirituális fájdalom megnyilvá¬
nuläsaikent hozott - peldäi az ember erkölcsi alapokhoz való viszo¬
nyulási lehetőségeinek tárházából valók.
A spirituális dimenzió ilyen sajátosan gazdag értelme nem teszi
lehetővé, hogy az ember spirituális szenvedésével való foglalkozást
valamely diszciplínára leszűkíthessük. A megközelítés egyik gyakor¬
lati következménye az, hogy felhívást intéz minden olyan tevékenység
számára, amelyik valamilyen eszközzel képes a lélek gondozására.
A filozófiai tanácsadás, a pszichológia vagy a pasztorális lélekgondo¬
zás egyaránt tevékeny szerepet vállalhat (Horányi 1998/99; Altilio—
Otis-Green 2011; Nemes 2014a; Nemes 2013).
Palliatív gondozás
Saunders elsősorban az életük végső szakaszába lépett, tehát a termi¬
nális stádiumban levő daganatos betegekkel foglalkozott, noha hang¬
súlyozta, hogy palliatív gondozásban nem csupán a daganatos betegek
részesülhetnek. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) első hivatalos
palliatív gondozás meghatározása még a terminális stádiumban lévő
betegekre helyezte a hangsúlyt, figyelmet fordítva a betegek hozzá¬
tartozóira is:
„A palliatív gondozás azon betegek aktív, teljes körű gondozása, akiknek
a betegsége nem reagál a kuratív kezelésre. A fájdalom, az egyéb tünetek,
illetve a pszichológiai, a társas és a spirituális problémák kezelése kiemel¬
kedő jelentőségű. A palliatív gondozás célja a betegek és családjaik lehe¬
tő legjobb életminőségének biztosítása" (WHO 1990, 11).