V. Életvégi döntések az egészségügyi ellátás keretében . ! 95
annak a technikai apparátusnak az elérhetőségében, amely például
egy szükségesnek tekintett életmentés esetében rendelkezésünkre
áll. Ám a rendelkezésre álló eszközeink használata abban az esetben,
amikor egy betegnek már nem áll érdekében életének meghosszab¬
bítása, hordozhatja a lehetséges negatív következményeket is. Az,
hogy a rendelkezésünkre álló eszközöket mikor megfelelő alkalmaz¬
ni, értékszemléletünk függvénye.
Ugyanakkor miközben a betegek, illetve a haldoklók jelentős része
egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézményben halálozik el, a lakos¬
ság, a betegek jelentős része a saját otthonában szeretne meghalni,
sokan szeretteik között szeretnék eltölteni életük utolsó időszakát. Ez
a magyar lakosságra is igaz: egy 2017-ben a magyar lakosság életvé¬
gi kívánalmaival kapcsolatban végzett reprezentatív kutatás azt tárta
fel, hogy a válaszadók 61.190-a otthon, családi környezetben, szak¬
képzett dolgozók segítsége mellett szeretné eltölteni életének hátra¬
levő részét (Busa-Zeller-Csikós 2018).
Egyéni autonómia az élet végén
Az értékekre irányuló tekintetnek arról az igényről is be kell számol¬
nia, hogy sokan saját értékeiknek/érdekeiknek az életük utolsó szaka¬
szában is érvényt kívánnak szerezni, életük többé vagy kevésbé me¬
dikalizált közegében is azt szeretnék, hogy az életük utolsó szakaszát
a maguk által megfogalmazott keretek között, az általuk képviselt
értékek mentén éljék le. Ide tartozik például az a kívánság is, hogy
életüket a lehetőségeikhez mérten a maguk által elképzelt feltételek
között fejezhessék be. Ez az igény a társadalom alapvető értékeinek
szemléletéről folytatott diszurzusban rendszerint a személyes auto¬
nómia iránti igény kifejeződéseként értelmeződik, amely autonómia
iránti igény pedig a mások - ideértve az allam - igazolhatatlannak
minősített beavatkozásától mentes egyéni szabadságtartomány kép¬
Zete iránti elköteleződésben gyökerezik. A szabadság szóban forgó
formájának és a vele összekapcsolódó emberképnek az egyik legis¬
mertebb megfogalmazása Isaiah Berlin filozófustól, eszmetörténész¬
től származik: