Seite 93 [93]
IV. Hogyan hozunk döntéseket az életünk végéről? \ 91
A beteg embernek az orvosi, pszichológiai, jogi, társas és spiritu¬
ális igényein túl mély filozófiai, etikai igényei is vannak, amelyek az
élet végén felerősödnek (Nemes 2014a). Ezek az igények, bármeny¬
nyire is nyilvánvalók legyenek, kevés hangsúlyt kapnak az egészség¬
ügyi ellátásban, általában a mai kultúránkban. A betegség, illetve az
élet vége és a halál egy filozófiai szituáció, amivel így vagy úgy, de
mindannyian tisztában vagyunk. A mai filozófia a halál kérdését
leginkább fenomenológiai és egzisztenciális vonatkozásában jeleníti
meg, miközben a filozófiai hagyomány inkább etikai, mégpedig az
erényekkel összefüggő megfontolásokat társított hozzá. A filozófiai
gondolkodás középpontjában nem a lét értelme, ami a modern em¬
ber aggálya, hanem az a praktikus megfontolás állt, hogy milyen
erényeket szükséges elsajátítani és mozgósítani a haldoklás folyama¬
ta során, azaz miben áll a jó halál.
A korábbi korszakokban a pap, a lelkipásztor, a rabbi és más lelki
vezetők a vallási, spirituális tanításaikon túl az erények fejlesztésében
is részt vállaltak. A vallásos világnézet visszaszorulásával azonban az
erények ápolásának gyakorlata is eltűnt. A pszichológusok inkább
tudományosan megalapozott terápiás lehetőségek felé fordultak, ami
egy medikalizációs tendencia, a filozófusok pedig az etika más meg¬
határozása felé, amelyen belül az egyes cselekedetek etikai megítélé¬
se a meghatározó, nem az egyéni erények és az erkölcsi jellem. Újab¬
ban viszont egyre több filozófus jut arra a következtetésre, hogy az
erények fejlesztése, illetve a jellemnevelés gyakorlata nem korlátozó¬
dik a vallásos világnézetre, az antik filozófiai gyakorlat, az életmód¬
ként felfogott filozófia részeként értelmezve a mai viszonyok között
is érvényesíthető. A kérdés, hogyan juttatható el mindez a haldokló
emberekhez?
Az egyik kézenfekvő megoldás az etikai hagyomány szövegeinek
tanulmányozása. Vallásos emberek számára ez megint csak kevesebb
dilemmát vet fel, lévén a vallási szövegeket vélhetően tanulmányoz¬
zák már a betegségüket megelőzően is, így arra egyrészt fel tudnak
készülni, másrészt betegen is könnyen támaszkodhatnak azokra.
A nem vallásos emberek azonban ritkábban találkoznak olyan lehe¬
tőségekkel, amelyek képesek ellátni őket olyan gondolati és gyakor¬
lati útmutatásokkal, amelyek a filozófiai hagyományból adódnak.