Oldal 84 [84]
OCR
82 / NEMESLÁSZLÓ (pl. szervátültetés, haláldefiníciók, ember- és állatkísérletek, asszisztált reproduktív technológiák, génmódosítás, az agy működésének művi befolyásolása) etikai elfogadhatóságát elemzik az uralkodó társadalmi felfogások tükrében. Azzal viszont adós marad a bioetika, hogy a betegséggel, fogyatékossággal, függőséggel és egyéb egészségügyi problémákkal közvetlenül szembesülő ember milyen etikai, erkölcsi kihívásokkal találkozik, s azokkal szemben hogyan álljon helyt. Ez talán nem is a bioetika feladata. Ám az is elképzelhető, hogy a bioetika horizontja érdemben kiterjeszthető ebbe az irányba is. A magára hagyott páciens A modern bicetikát egy furcsa ellentmondás jellemzi. Miközben szemléletét alapvetően áthatja a korábbi idők paternalista gyakorlatával való szembenállás, ebből adódóan egy páciens-központú felfogás erősítése, voltaképpen jórészt megmarad azon keretek között, amely az egészségügy professzionális szereplői (orvosok, ápolók és más szakemberek) számára fogalmaz meg előírásokat arra vonatkozóan, hogyan viszonyuljanak a pácienseikhez. Ez érthető abból adódóan, hogy a páciens, a beteg ember sokkal kiszolgáltatottabb, sebezhetőbb helyzetben van az egészségügyi intézményrendszeren belül. Ugyanakkor alapot adhat annak a gyanúnak, hogy a pácienseket nem vonja be az érdemi etikai megfontolásokba, s valójában továbbra is egyfajta gondoskodó attitűd marad érvényben. A betegek, a páciensek szempontjainak elfogadása központi etikai szempont, az viszont kevésbé, hogy a betegségükkel és az ellátásukkal szembesülő emberek hogyan alakítsák ki saját elképzeléseiket, azokat hogyan éljék meg. Amikor egy adott országban, például Hollandiában vagy Belgiumban, a nyilvános bioetikai viták eredményeként legálissá válik az eutanázia, az fontos jogi lépésként értelmezhető, ám ezzel együtt is csak egy újabb életvégi döntési lehetőség, amely nem nyújt érdemi segítséget ahhoz, hogy egy végstádiumú rákbeteg saját életének mérlegelését követően milyen döntést hozzon. Nyilván lesznek, akik az eutanáziát választják, mások viszont a további kezelést, akár alternatív ellátást, pl. hospice-t. A döntési lehetőség adott, ezzel együtt viszont a döntés
