Oldal 84 [84]
82 / NEMESLÁSZLÓ
(pl. szervátültetés, haláldefiníciók, ember- és állatkísérletek, asszisz¬
tált reproduktív technológiák, génmódosítás, az agy működésének
művi befolyásolása) etikai elfogadhatóságát elemzik az uralkodó tár¬
sadalmi felfogások tükrében. Azzal viszont adós marad a bioetika,
hogy a betegséggel, fogyatékossággal, függőséggel és egyéb egészség¬
ügyi problémákkal közvetlenül szembesülő ember milyen etikai,
erkölcsi kihívásokkal találkozik, s azokkal szemben hogyan álljon
helyt. Ez talán nem is a bioetika feladata. Ám az is elképzelhető, hogy
a bioetika horizontja érdemben kiterjeszthető ebbe az irányba is.
A magára hagyott páciens
A modern bicetikát egy furcsa ellentmondás jellemzi. Miközben szem¬
léletét alapvetően áthatja a korábbi idők paternalista gyakorlatával
való szembenállás, ebből adódóan egy páciens-központú felfogás
erősítése, voltaképpen jórészt megmarad azon keretek között, amely
az egészségügy professzionális szereplői (orvosok, ápolók és más szak¬
emberek) számára fogalmaz meg előírásokat arra vonatkozóan, ho¬
gyan viszonyuljanak a pácienseikhez. Ez érthető abból adódóan, hogy
a páciens, a beteg ember sokkal kiszolgáltatottabb, sebezhetőbb hely¬
zetben van az egészségügyi intézményrendszeren belül. Ugyanakkor
alapot adhat annak a gyanúnak, hogy a pácienseket nem vonja be az
érdemi etikai megfontolásokba, s valójában továbbra is egyfajta gon¬
doskodó attitűd marad érvényben. A betegek, a páciensek szempont¬
jainak elfogadása központi etikai szempont, az viszont kevésbé, hogy
a betegségükkel és az ellátásukkal szembesülő emberek hogyan ala¬
kítsák ki saját elképzeléseiket, azokat hogyan éljék meg.
Amikor egy adott országban, például Hollandiában vagy Belgium¬
ban, a nyilvános bioetikai viták eredményeként legálissá válik az eu¬
tanázia, az fontos jogi lépésként értelmezhető, ám ezzel együtt is csak
egy újabb életvégi döntési lehetőség, amely nem nyújt érdemi segítsé¬
get ahhoz, hogy egy végstádiumú rákbeteg saját életének mérlegelését
követően milyen döntést hozzon. Nyilván lesznek, akik az eutanáziát
választják, mások viszont a további kezelést, akár alternatív ellátást,
pl. hospice-t. A döntési lehetőség adott, ezzel együtt viszont a döntés