Page 79 [79]
IV. Hogyan hozunk döntéseket az életünk végéről? \ 77
nos etikai elv, mivel léteznek olyan helyzetek, amikor a gyors halál,
így a rövidebb élet jobb az egyébként is meghaló ember számára.
Egy alternatív megközelítés szerint nem az egyes egyének szem¬
pontjai felől értelmezhetjük az eutanázia etikáját, hanem egyfajta
haszonelvű kalkuláció (boldogság- vagy szenvedéskalkulus) formá¬
jában, tehát a világban meglévő öröm és szenvedés mérlegelésével
állapíthatnánk meg egy adott cselekedet erkölcsi elfogadhatóságát.
Ez a megközelítés azonban nyilvánvalóan elfogadhatatlan, mivel le¬
hetőséget teremt a szenvedő emberek életének akaratuk ellenére való
kioltására is. Az etikában nem elég a szenvedés összmennyiségét
csökkenteni, az érintett emberek érdekeit és preferenciáit is figyelem¬
be kell venni.
A haldoklás, életünk utolsó szakasza az életünk részét képezi, eb¬
ből a megközelítésből talán több érdemi eligazítást nyerhetünk. Az
eutanázia filozófiája nem a jó halál, hanem a jó élet kérdése mentén
érvényesülhet igazán. A jó élet felfogásával kapcsolatban sokkal több
filozófiai kapaszkodót találunk, viszont itt is számos problémával
szembesülünk. Rengeteg elmélet születik ma arról, hogyan éljünk jó
életet: hogyan legyünk boldogok, sikeresek, gazdagok, hogyan éljünk
értelmes életet; a média és az önsegítő könyvek garmadája kínál ezek¬
re megoldási lehetőségeket. Nem ugyanaz arról értekezni, hogy mit
jelent egy adott pillanatban vagy életszakaszban jó, boldog, kitelje¬
sedett életet élni, mint arról kialakítani egy átfogó elképzelést, hogy
miben áll a jó élet mint olyan egésze. Létezik egyáltalán olyan, hogy
jó vagy rossz élet, s ha igen, mik ennek a feltételei? Az egyik megkö¬
zelítés szerint az élet egy koherens egész, egyfajta utazás vagy értelmes
történet, narratíva, ami nem feltétlenül magától szerveződik így, ha¬
nem tudatos erőfeszítéseket igényel.
Arisztotelész filozófiai felfogásában a jó élet, az eudaimónia egy
olyan normatív etikai cél, amely a teljes életre kiható életvezetési
elvek alkalmazásával érhető el. Ebbe beletartozik az életünk utolsó
szakasza, azaz a haldoklás és a halálunk is. Hiába élek évtizedekig
jó életet, ha a halálom nem megfelelő módon következik be, az
árnyat vet az életem egészének megítélésére. Az antik filozófiai,
majd a keresztény vallási hagyományban az élet lezárása fontos
szempont volt az illető egyén életének megítélésben. Nem véletlen,