Oldal 66 [66]
64 / NEMESLÁSZLÓ
sokan rámutatnak, azaz a történetekhez hasonló értelmezési lehető¬
ségeket mutató. Az emberi elme úgy működik, hogy óhatatlanul is
összefüggéseket, bizonyos mintázatokat vetít a környező világ és ön¬
maga értelmezésébe. Ebben az értelemben minden megfelelően mű¬
ködő elmével rendelkező emberről feltételezhetjük, hogy van bizonyos
összefüggő szemlélete, világnézete, valamint ezzel összefüggő érték¬
rendje, lelkiismerete. Ezek azonban mint normatív elvárásokkal is
szembenéző értelmezések, folyamatos ellenőrzésnek és fejlődési le¬
hetőségnek vannak kitéve.
Bármennyire is furcsának hangozzon, a halál végső kérdéseinek
vonatkozásában is létezik egyfajta szakértelem. Bizonyára nem abban
az értelemben, ahogy a természettudományokban és az orvoslásban
beszélünk szakértelemről és szakértőkről, mégis, vannak olyan tudós
emberek, akik a halál, a végesség problematikájára specializálódtak.
Elsősorban filozófusokra és vallási szakértőkre, teológusokra gondo¬
lok. Nem is csupán a hagyományokra, például az antik filozófusok
(pl. Platón, Epikurosz, Seneca, Marcus Aurelius, Boethius) vagy a
keresztény gondolkodók (pl. Szent Ágoston, Aguinói Szent Tamás),
de nem is elsősorban a modern gondolkodók (pl. Schopenhauer,
Kierkegaard, Heidegger, Sartre) munkáira és ezek mai szakértőire
gondolunk most, hanem azokra a filozófusokra, akik a mai akadé¬
miai világ keretei között szakosodtak a halál filozófiai problémáira,
amely területet gyakran nevezik a halál filozófiájának (philosophy of
death).
E terület képviselői, mint (csak párat említve) Steven Luper,
Geoffrey Scarre, Jeff McMahan, Fred Feldman, J. E. Malpas, Michael
Cholbi, továbbá bioetikusok, valamint a fenomenológiai és egzisz¬
tencialista hagyomány mai képviselői, a társadalom megítélése alap¬
ján rendelkeznek a halál kérdéseit illetően bizonyos szakértelemmel.
Ha ez így van, beláthatjuk, hogy az életvégi döntések esetében a tá¬
jékozott beleegyezés feltétele lehet az e szerzőkhöz hasonló gondol¬
kodási mód részleges átvétele, akár egyetértünk velük, akár nem. Bár
a mai filozófia és a filozófusok nagy része nem mutat túlságosan nagy
érdeklődést sem az életvégi kérdések és a halál elméleti témaköre,
sem az életvégi döntések tisztázását célzó nyilvános diskurzusban
való aktív részvétel iránt, valamiképpen szükséges lenne a témakör¬