Oldal 62 [62]
60 / NEMESLÁSZLÓ
Nem volt túl régen, amikor megszokott volt, hogy különösen a
rossz kórjóslatú betegségek, például előrehaladott rákbetegség esetén
a diagnózisról, de még az alkalmazott vizsgálatok és kezelések ter¬
mészetéről vagy kockázatairól sem tájékoztatták a pácienseket. Talán
a hozzátartozóikat inkább, mégpedig abból az etikai meggyőződésből
adódóan, hogy a beteget meg kell kímélni a rossz hírtől, mivel két¬
ségbeesése visszavetné a kezelések kilátásait. Az orvos szakértelménél
és tapasztalatánál fogva jobban tudja, hogy mi válik összességében a
beteg javára, így jobb, ha ő maga hoz döntést a kezelések menetét
illetően. Ezt az orvosi, orvosetikai felfogást nevezzük ma paternaliz¬
musnak. Ismert ábrázolása ennek a helyzetnek Simone de Beauvoir
Szelíd halál című narratívája (2019), amely 1963-ban történik Párizs¬
ban és az író-filozófus saját anyjának betegségét, orvosi kezelését,
haldoklását és halálát írja le, azt az akkoriban uralkodó gyakorlatot,
hogy a halálos beteget nem tájékoztatták az orvosok az állapotáról.
Azóta sokat változott a világ, a tájékoztatás kötelezettsége körül mára
széleskörű egyetértés alakult ki.
A tájékozott beleegyezés történetileg, akár a huszadik század kö¬
zepéig, jórészt az igazmondás, megtévesztés, hazugság, elhallgatás
dilemmáira korlátozódott. Fontos azonban látnunk, hogy a betegtá¬
jékoztatás követelménye nem merül ki ebben; ahogy alapvető beteg¬
joggá és elfogadott gyakorlattá vált az orvosi praxisban és az orvos¬
tudományi kutatásokban, a figyelem egyre inkább a tájékoztatás
hatékonyságának irányába fordult. Nem elegendő egyszerűen igazat
mondani, a pácienseket részletesen tájékoztatni, ahhoz, hogy a tájé¬
koztatás valóban autonóm döntéseik alapja legyen, olyan formát kell
öltenie, ami a leginkább érthető és hasznosítható a számukra. Az
1997-es, azóta is érvényben lévő magyar betegjogi szabályozás a be¬
tegtájékoztatásról előírja, hogy a páciens , számára érthető módon
kapjon tájékoztatást. Ezalatt számos gyakorlati szempontot érthetünk,
például az információ megfelelő keretezését, a nehezen érthető, for¬
mális statisztikai adatok kerülését, vizuális elemek és a korszerű kom¬
munikációtechnológiai eszközök bevonását.
Az életvégi döntéseknél, mint az életmentő/életfenntartó kezelések
visszautasítása, az eutanázia, a hospice, az orvos-asszisztált öngyil¬
kosság vagy a terminális szedáció, a legtöbben egyetértenek azzal,