OCR Output

58 / NEMESLÁSZLÓ

19

Ennyi , zavaró" tényező felsorolása után megkérdőjeleződik, hogy
képesek vagyunk-e egyáltalán racionális döntéseket hozni, általában
pedig, hogy összességében racionális lények vagyunk-e. Az emberi
döntéshozatal kognitív pszichológiai kutatásait áttekintő írásában
Nisbett és Ross (1980) e belátások lehangoló következményeiről (bleak
implications) beszélt. Az új pszichológia látszólag megkérdőjelezi az
ember hagyományos, különösen a felvilágosodásból származó önké¬
pét, miszerint az ember elsősorban racionális lény, így a tudás, a
tudomány, a logika és filozófia vezet a természetéből adódó hajlamok
egyéni és társadalmi kiteljesedéséhez. A racionalitás fogalma a filo¬
zófiában is átalakult, több felfogását is érdemes elkülöníteni, például
az aktuális döntések, illetve a döntéshozatali mechanizmusaink gaz¬
daságos működésének racionalitását, például evolúciós megfontolá¬
sok fényében.

Elmebeli képességeink jórészt arra alakultak ki, hogy gyors dön¬
téseket hozzanak, akár úgy is, hogy azokhoz nem szükséges tudatos
mérlegelés. Túlélési értéküket nézve ezek hatékony mechanizmusok,
miközben gyakran hibáznak. Az utóbbi időkben elterjedt nézet sze¬
rint elménk alapvetően két rendszer együttműködését mutatja, egy
gyorsan reagáló intuitív rendszer és egy lassabb, tudatosan reflektáló,
a gyors döntéseket korrigáló feldolgozó mechanizmusét. Ezt a modellt
nevezik a kognitív pszichológusok kettős feldolgozás elméletnek. Ez
egyszersmind azzal jár, hogy mentális rendszereink között konfliktus
áll fenn, amely sok esetben megnehezíti a döntéseinket és az életün¬
ket. Életvégi helyzetekben, amikor a fájdalom, szenvedés, az életmi¬
nőség csökkenése, a kiszolgáltatottság, reménytelenség, valamint a
végső kérdések egzisztenciális bizonytalansága különös erővel tör az
emberre, a döntések függetlensége és racionalitása az életünk egyéb
döntéseihez képest fokozottan kérdőjeleződhet meg.

3. TÁÉKOZOTT BELEEGYEZÉS AZ ÉLET VÉGÉN

A mai etikai diskurzusban az egyéni döntések szabadsága, illetve a
jogok kérdése került az előtérbe. A kérdésfeltevés tipikus formája,
hogy ha valaki, egy belátási képességgel rendelkező, cselekvőképes,